Chicago, IL – II.

Másnap egyből a Willis Tower-rel kezdtünk, reménykedve abban, hogy talán nem áll már 2-3 órás sor előtte, mint előző nap. Akkora tumultus szerencsére tényleg nem volt, de beletelt így is vagy másfél óránkba feljutni a kilátóba, a Skydeck Chicagóba (és ez állítólag mindennapos…), igaz, ezidő alatt már egy kisfilmet is levetítettek nekünk. Ebből megtudtuk, hogy a Chicago jelképeként ismert tornyot eredetileg, 1973-tól egészen 2009-ig Sears Tower-nek hívták, és a hatalmas Sears áruházlánc építtette magának székhelyéül, mára azonban az irodák fő bérlőjévé már a Willis biztosítócég vált, ezért a névváltás. Persze a helyieket ez nem nagyon érdekli, úgy vannak vele, mint mi a Moszkv Széll Kálmán térrel 🙂 Az építmény maga 442 (antennákkal együtt 527) méteres, 108 emeletes, ezzel sokáig az USA és a világ legmagasabb épületeként tartották számon.

103. emeleti kilátója szinte a kezdetektől fogva nagy turistaattrakció, néhány éve különösen, mióta beszereltek az oldalába néhány kiugró, átlátszó üvegbalkont is, jajajajj. Peti nagyon bátor volt, zokszó nélkül kiállt az egyikre, én bár előző este többször eljátszottam a gondolattal, hogy majd a lábfejemet kidugom rá egy icipicit, az biztos nem nagy cucc, és húdemenőképlesz, ott már örültem, hogy a tisztes távolból és remegő kezekkel képes voltam egyáltalán megörökíteni valahogy Peti hőstettét. Tanulság: ki a Westend üvegpadlójáról is ijedten szökell tova, ne álmodjék nagyot. Pedig belegondolva a torony nem is volt sokkal magasabb, mint New York-ban az Empire State Building, viszont a spéci lépcsőzetes szerkezete miatt – 3×3, különböző magasságokban végződő elemet kapcsoltak benne egymáshoz – sokkal erősebb, folyamatosan érezhető kilengéssel rendelkezik, így aztán különösen nem tériszonyosbarát. A kilátó mosdójához inkább nem álltunk sorba, de állítólag az ottani wc kagylókban is lehet szépen látni, ahogy jobbra-balra lötyög a víz 🙂

Az elhúzódó kilátózás után már nem volt időnk arra, hogy a kínai vagy görög negyedbe elkanyarodjunk, maradt még ugyanis egy nagyon fontos dolgunk hazaút előtt: meglátogatni nagy kedvencünk, Al Bundy házát! Bár a cipőkirály sorozatbeli fiktív címe 9764 vagy 9674 Jeopardy Lane, Chicago, a ház valójában a külvárosi Deerfield-ben áll, a 641 Castlewood Lane-en – de áll és létezik, még ha az epizódokat ténylegesen persze nem is itt, hanem stúdióban forgatták. A jó kis autópályás dugó miatt, amibe odafele belekeveredtünk, meg hogy odaérve a ház tulajdonosai is pont kint tanyáztak és füvet nyírtak, már majdnem megbántuk a plusz kitérő bevállalását..de aztán minden jól alakult, megengedték a fotózást, sőt, még nagy mosolyogva át is vonultak a hátsó kertbe arra az időre. Gondolom, nem mi voltunk az első rajongók 🙂

Teljes lett hát ezzel a nap és a hétvége, indulhattunk is hazafelé.

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s