Nos hát, hamar eljött a szeptember, a nagy pakolászásban már nem is maradt túl sok idő lezárást írni, de azért mindenképpen szerettem volna még egy idekint készült bejegyzést. Összességében egészen jól alakultak a dolgaink, egyelőre úgy tűnik, nem követtünk el nagyon nagy baklövéseket. Talán az egyetlen dolog, amit nagyon sajnálok, az az, hogy Nórinak nem sikerült állást intézni, ami pedig eleinte egy komoly feltétel volt, de végül mégsem szakítottuk félbe a kintlétet.
Amerika nagyon nagy, bőven lenne még mit megnéznünk, habár azért így is sokfelé jártunk, soha nem utaztunk még ilyen sokat. A munkahelyemre nem panaszkodhatok, egy ilyen egyetemi környezet elég jó alapot ad a nyugodt, szakmai munkára, nincs annyi kapkodás és sokfelé szakadás, mint sok más helyen. Szinte mindentől és mindenkitől független életet tudtunk élni, volt egy jó autóm amit szerettem, és eljutottunk jónéhány helyre, amiket soha sem fogok elfelejteni. Van tehát bőven, amit fáj itthagyni, persze a másik oldalon pedig ott vannak a családtagok, barátok, ismerősök, a helyszínek, és persze a szép kis lakásunk is. Összességében mégiscsak az az ország az otthonunk.
Az idő majd fényt derít rá, hogy jó döntés volt-e itt lenni, én mindenesetre bizakodó vagyok, szerintem szép emlékeket gyűjtöttünk, és egy napon még büszkén mutatom majd meg az unokámnak a Mustang-ről megmaradt fotókat, hogy lássa, mit nevezett az az érzelgős vén hülye igazi Autónak. Emellett persze sokat tanultunk is, sok mindent láttunk, új embereket ismertünk meg, találkoztunk egy másik kultúrával. Lehetne vitatkozni, hogy jobbal vagy rosszabbal, szebbel vagy csúnyábbal, de mindenképpen mással, ami segít meglátni, hogy mi az, ami fontos nekünk. Európa pedig nem is tűnik már olyan nagynak. És most már azt is tudjuk, hogy egy bőröndben gyakorlatilag elfér minden, amire az embernek szüksége van, a többi már csak az élet fölösleges bonyolítása. 🙂
Az elmúlt néhány hónapot itt töltöttük, a 124-es lakásban. Nóri üzeni, hogy a piros bőrönd elején ott lóg Kitty, csak nem nagyon látszik. 🙂
Ezzel most pillanatnyilag zárjuk is a blogot, viszlát otthon! 🙂
A mi blogunk 