2013. február havi bejegyzések

Nyolc év

Pontosan ma van 8 éve, hogy együtt vagyunk. Nem kevés idő, de nem is olyan sok. Azt szokták mondani, hogy 7 éves ciklikusság figyelhető meg a kapcsolatokban – nos, mi a hetedik után vettünk egy közös lakást és összeköltöztünk, majd szűk két hónap után kontinenst váltottunk, végsősoron ezek felfoghatók jelentős eseményeknek, habár ez inkább csak véletlen egybeesés.

rose

Gyorsan kerestünk egy nagyjából 2005-ös közös képet is, íme! 🙂 Nem volt egyszerű dolgunk – most sem vagyunk különösebben szalonképesek, de 8 éve… khm.. 🙂

2005s

Nórinak egyébként az alábbi volt az első gondolata a témához kapcsolódva, habár ezért a fajta csokiért kivételesen pont nem rajong annyira. 🙂

aftereight

Chattanooga, TN

Vasárnap a Nashville-től délkeletre, alig két órányi távolságra levő Chattanoogá-t látogattuk meg. Mi korábban nem hallottunk róla egyáltalán, de most érdekes módon már úton-útfélen, filmekben is belebotlunk a nevébe 🙂 A város egyébként Tennessee határán fekszik, kis része Georgia államba is átlóg. És ami nekem furcsa volt, hogy ide utazva, gyakorlatilag az amúgy kicsinek számító Tennessee-n belül maradva is már át kellett lépnünk egy időzónát, és nem ez az egyetlen állam, ahol nem egyeztették össze ezeket következetesen a közigazgatási határokkal.

Elsőként a Lookout Mountain nevű hegyhez mentünk el, ahol Chattanooga két leghíresebb látnivalója található: a Ruby Falls, illetve Rock City. Az előbbi egy 44 méteres vízesés, mely a hegy gyomrában zubog, és melyet kellemes aláfestő zene, valamint különféle színekkel történő megvilágítás tesz még lenyűgözőbbé. A vízeséshez – mely egyébként a felfedezőjének feleségéről, Ruby-ról kapta a nevét – egy cseppkőbarlang járatain keresztül vezet az út, ami önmagában sem volt utolsó látványosság. Ráadásul innen, végre-valahára, több hónapos kihagyás után szuvenír penny-t is tudtam hozni 🙂

Rock City-hez, a különös sziklás kerthez csupán néhány percet kellett autóznunk a vízeséstől. A helyen az érdekes formájú sziklatömbök, kanyargó hegyi ösvények, kilátók, vízesés mellett igazi mesevilág – figurák, kerti törpék sokasága – fogadja a turistákat, immáron már vagy 80 éve. Leghíresebb pontja a Lover’s Leap, egy magaslat, ahonnan a legendák szerint lelöktek egy indiánt a rivális törzsből való szeretője miatt, és ahonnan tiszta időben állítólag hét környező államot is be lehet látni (ezek: Tennessee, Kentucky, Virginia, Dél-Karolina, Észak-Karolina, Georgia és Alabama). Ezt mondjuk sokan cáfolják 🙂

A Lookout Mountain után a belváros felé vettük az irányt. Megnéztük a híres Chattanooga Choo Choo Hotelt, amit az egykori helyi vasútállomás épületéből alakítottak ki, és ami mellett megtekinthető a régen erre közlekedő Birmingham Special járat egy régi szerelvénye is, a bizonyos Choo Choo (“Sihuhu”), amit egy 1941-es sláger tett világszerte ismertté. Én eddig erről sem hallottam, de többen – főleg a tapasztaltabb generációból – még a dallamát is el tudták dudorászni, mikor szóba jött 🙂

A naplemente előtti órákat a várost átszelő Tennessee River mellett töltöttük. Először körbejártuk az egyik partján elterülő Coolidge Parkot – el-elnéztük, ahogy a feka gyerekek amerikai focit játszanak a réten 🙂 -, majd átkeltünk a Walnut Street Bridge gyaloghídon, és sétáltunk kicsit a túloldalon is, egy modern múzeumépület (Hunter Museum of American Art), illetve az azt körülvevő szoborarzenál mellett. Innen látszódott egyébként a Tennessee Aquarium hatalmas épülete is, de ezt most kihagytuk, Atlantában láttunk elég halat 🙂 Visszasétálva az autóhoz még a parkoló melletti utcába is benéztünk, és végigjártunk itt egy alap tánctanfolyamot, a szó szoros értelmében, ld. képek. Fárasztó, de nagyon jó kis nap volt, aminek a végére sok élménnyel, fényképpel, és végül 3, azaz három tekergetős penny-vel is gazdagabb lettem 🙂

Villanyszámla II.

Anno ősszel okozott némi meglepetést az első villanyszámlánk, ami kb. hatszoros fogyasztásról tanúskodott az otthonihoz képest. Örömmel jelentem, a héten megjött a januári számla. Sejtettem, hogy ez lesz a mélypont, mert egész hónapban itt voltunk, és alig volt néhány meleg nap, amikor nem kellett fűteni. Az eredmény 1018 kWh, kb. amennyire számítottam, de legalább pont sikerült átlépni az 1 MWh-t. Le is írom: egy megawattóra. Olyan jól hangzik. Büszke vagyok. 🙂 Az atomerőművek teljesítményét is megawattban mérik, Paksé pl. 1760 MW. Persze a miénk az havi fogyasztás, tehát ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy hány hasonló háztartás zötyögne el vele, akkor még kell egy 24-es és egy 30-as szorzó (most ekkora időtartamot számláztak), de még így is jó sok energia ment el.

Electricity funny story

Mardi Gras

Ejtsd: mardigrá, szó szerint “Kövér Kedd”, franciául. Húshagyókedd helyett így nevezik sok helyen a farsang legeslegutolsó napját, az utolsó napot még a Húsvétot megelőző hosszú böjt előtt, amikor még bátran kerülhet a tányérunkba kolbász, cupák és szalonna, vagy az amcsik esetében szaftos hamburgerhús. Ezen a napon (idén febr. 12-én), illetve az ezt megelőző hétvégén sok nemzethez hasonlóan az amerikaiak is maskarát öltenek, vigadoznak és kurjongatnak, akárcsak Velencében a turisták, vagy Mohácson a busók 🙂 Különösen a déli, francia eredetű államokban van ennek nagy hagyománya – a leghíresebb például a New Orleans városában tartott karnevál, aminek a meglátogatásától minket végül sajnos eltántorítottak a csak erre a hétvégére megötszöröződött (!) hotelárak. Kedden, a tényleges Mardi Gras napján viszont Frank nagyon bulis kedvében volt, hozott mindenkinek maszkokat és csilli-villi nyakláncokat is, úgyhogy végül volt részem egy kis tantermi meg folyosói parádézásban. Érdemes megnézni a menetet vezető Frank papát, táskarádiójával a kezében..hihetetlen, hogy már 80 éves lesz nemsokára.

parade_2_

Még gyorsan csinált rólunk egy csoportképet is, aztán folytattuk is az angolozást. Persze azért ezzel is elment vagy jó 15 perc, mert a spanyol osztálybohócunk ráripakodott a mögötte álló koreai mókamesterre, hogy úgy nem tud rendesen a gépbe nézni, ha ő közben hátulról molesztálja (“Come on, Jundzsáj, it’s just me!” – húzta le a maszkját, aztán panaszt tett viccesen Franknél is :)), és ennél a pontnál már mindenkinél elszakadt a cérna 🙂

mardi_gras_1_

Húshagyókedd óta egy hét is eltelt, de mi nemigen csökkentettünk azóta sokat a hús- és fehérjefogyasztásunkon. Pont találtunk ugyanis Nashville-ben egy orosz- és kelet-európai termékeket forgalmazó pici boltocskát (amit egy itt élő volt orosz balett-táncos, Alexei üzemeltet :)), és így végre, vééégre kaptunk valami ehetőt: igazi magyar Pick csabai szalámit! 🙂 Első felindulásból kértünk is belőle egy fontot, azaz egy jó 45 dekát, ami felszeletelve kissé sokkolóan hatott, de már most alig van belőle, mert magában is csipegetjük. A másik örömhír, hogy ebben a boltban kaptunk végre túrót is, aminek a hiányába még ennyi idő után sem voltam képes beletörődni. Most már nem is kell, eljött immár a túrós sütikék és cukros-túrós-mazsolás krémmel vastagon megrakott kenyerek időszaka 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERAOLYMPUS DIGITAL CAMERA

Olajcsere

A múlt hétvégi újabb 1000 mérfölddel elérkezettnek láttam az időt egy olajcserére, úgyhogy gyorsan lőttem is egy kupont a Grouponon. $25-ért benne volt még egy tire rotation (az első és hátsó kerekeket felcserélik, hogy egyenletesebben használódjanak), és egy 30 pontos átvizsgálás, mondjuk ez utóbbitól nem vártam sokat. Full szintetikus olajat kértem, ami $20 extra költség volt, ill. mivel itt ugye nincs szezonális gumi, amit mindig cserélget az ember, kértem egy centírozást is, ez is $20-ba fájt. A hátsó kerekek rendben voltak, az elsőkre viszont új súlyokat ragasztottak – ezek vannak most hátul. (Még Atlantából hazafele jövet mentünk keresztül valami lapraszerelt bútoron, ami egy pickup-ról esett le előttem az autópályán, ez biztosan nem tett jót nekik…)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Most simábbnak érzem a motor járását (mondjuk gondolom anno a CarMax-ben nem a legjobb olajat kapta), azt hiszem később sem fogom kivárni a gyári ajánlást, hanem hamarabb cserélek. Habár nekem aztán nem számít, úgyis kevés ideig van csak nálam a gép, de ezek elvek. 🙂