Charleston, SC

Legeslegutolsó, búcsúzó utazásunkként South Carolina államban töltöttük el a múlt hétvégét. Itt elsőként a II. Károly angol király után elnevezett Charles Town-t, ill. mai nevén Charlestont látogattuk meg – a hely afféle igazi „déli” óceánparti kisváros gazdag történelemmel, belvárosában szép, francia-spanyol hatást tükröző épületekkel és francia negyeddel, illetve pezsgő gasztronómiai, művészeti, zenei élettel. És persze sok-sok nagyon kedves, vendégszerető emberrel, amiről híres a környék, és már mi is megtapasztaltuk a korábbi dél-karolinai látogatásunk során.

Bár szűken véve 130 ezer fő alatti lakosságával a város ma már közel sem sorolható a „nagyok” közé, a 19. század elején még az élvonalba tartozott, gazdasági jelentőségét tekintve is. Kikötője az Atlanti-óceánon folyó kereskedelem egyik legforgalmasabb csomópontja volt, többek között az Európába exportált nagy mennyiségű szarvasbőr kereskedelmének központja, illetve a szolgálóként, rabszolgaként behurcolt afrikaiak fő lerakati helye (pl. New Orleans mellett). Szükség is volt a munkaerőre a tipikus déli, ültetvényes gazdálkodásra való berendezkedés miatt, amelynek következményeként a fekete lakosság aránya egy időben túl is szárnyalta a fehérekét, és ma is elég jelentős.

Charleston tele van színházakkal (itt épült egyébként a későbbi USA legelső színháza, 1736-ban), látogatható délvidéki kúriákkal és ültetvényekkel, kis történelmi múzeumokkal, kiállításokkal. Egy év élményei után már nem sok újat tudtak nyújtani nekünk, így szokásunktól eltérően inkább csak egy rövidebb, laza, sétálgatós városnézést csaptunk. Elsőnek a „The Citadel, The Military College of South Carolina”-hoz látogattunk el, ami egy, a déli régióban nagy nevű katonaiskola – már egyáltalán nem csak hímnemű tanulókkal és hadászati szakokkal, de katonai szigorral és bentlakásos-gyakorlatozós-esti takarodós rendszerrel. Érdekes volt elnézni a parancsnoki vezényszóra mellettünk menetelő kadétokat, és a főiskola fehér, mesebeli várhoz hasonló épületeit.

Ezután leparkoltunk a belvárosban, és sétálgattunk kicsit a főutcán (Broad Street), majd a francia negyedben. Itt kinéztünk egy érdekesnek tűnő helyet, az Old Slave Mart Museum-ot, amit a régi rabszolga-aukciósház helyén alakítottak ki, de a kis kiállításon csak a feketék általános történelméről találtunk szöveges krónikát, amihez angol nyelven nem is volt türelmünk, így hamar továbbálltunk. Még sétáltunk egy keveset az óceánparti parkokban, majd kora délután el is indultunk északra Charleston szép ferdekábeles hídján keresztül.

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s