Most hétvégén se volt utazós idő, úgyhogy szombati program gyanánt ismét csak Nashville utcáit róttuk. Elsétáltunk a Fanny Mae Dees Parkba, ami tulajdonképpen csak egy szokványos szaladgáló- és játszótér lenne gyerekeknek és ebeknek, ha nem lenne ott egy híres chilei művész, Pedro Silva alkotása…a park közismertebb nevének adója, egy hatalmas, mozaikkal kirakott sárkányszobor 🙂
A “Sea Serpent” élőben kicsit már ütött-kopott, de már több, mint 30 éve díszeleg a helyén, úgyhogy végülis ez megbocsátható neki. Javarészt még fel is lehet rajta ismerni a régen – egyébként összesen vagy ezer ember segítő kezének közreműködésével – megalkotott mozaikképeket, például egy karácsonyfát, bohócokat, vagy éppen mesehősöket. Még Mickey Mouse ábrázata is ki lett rakva a színes kövekből, megtalálja valaki? 🙂
Nem csak a Sea Serpent a park egyetlen sárkánya (és nem is én vagyok a másik). A kisgyerekek játékát egy gőzokádó sárga hüllő is figyelemmel kíséri nap, mint nap.
Rengeteg mókust is láttunk egyébként, egy pórázától megszabadult kutya vadászó tevékenységének köszönhetően most nem csupán békésen majszolgattak, hanem csak úgy cikáztak jobbra-balra, fáról fára…egyszerűen képtelenek voltunk értelmes videót készíteni róluk, pedig nagyon viccesek voltak.
A parkba vezető úton pedig egy kiköpött párduc is az utunkat állta. Itthon néztem utána, hogy tényleg nem tévedtem nagyot, a bengáli házimacskát ugyanis tényleg egy ázsiai párducszerű vadmacskából, a leopárdmacskából tenyésztették ki az USÁ-ban néhány évtizeddel ezelőtt. Állítólag nagyon kíváncsi és barátságos természetű, de nekünk ezt sajnos nem igazán sikerült megtapasztalni…
Este az ételpróbálgatós mozgalmunk keretében megkóstoltunk egy csillaggyümölcsöt. Az íze a la natúr kicsit olyan semmilyen, talán fanyar almaszerű, nem csoda, hogy inkább csak salátába keverve vagy dekorációként használják..de legalább felkerült még egy pipa a képzeletbeli bakancslistámra 🙂