Elbúcsúztunk nyári tanárnéninktől, Delorestől, aki nyugdíjasként – és közel 80 évesen, de szellemileg és fizikailag is irigylésre méltó frissességgel – önkéntesként dolgozott az egyik helyi templomban. Heti 1×1 órában jártunk hozzá Petivel beszélgetésre, bibliai alapú szövegelemzésre a FriendSpeak nevű program keretein belül, mivel más épkézláb angolozási lehetőség nem akadt nyáron a városban, de ez is egész hasznosnak bizonyult. Egyszer még sütit is kaptunk 🙂 Sajnálom, hogy Delores nem fér bele egy kisbőröndbe, akkor hazavihetném a kedvességével, rendületlen pozitív kisugárzásával és a szép öregkor titkának ismeretével együtt.
Delorestől kaptuk azt az infót, hogy merre találunk a városban fekete egyházközösséget, igazi gospeles-zenés fekamisével. Bár kiérkezéskor ez volt az egyik első bekezdés a bakancslistámon, elfelejtődött az év során…de Deloresnek hála vasárnap már a Schrader Lane Church of Christ kellemes, légkondicionált helyiségében ültünk. Természetesen közel s távol mindenki fekete volt, így már a parkolóból is az “are you visitors?” kérdés jegyében vett minket a szárnyai alá egy-egy ember, és bent is hiába foglaltunk helyet szép csendben, leghátul, nekünk nem sikerült feltűnésmentesen megbújni a sötétbarna pad jótékony takarásában. Annyian jöttek oda kezet fogni és egy jó szót szólni, neadjisten segíteni megfelelő helyre lapozni az énekeskönyvben, hogy először úgy éreztem magamat, mint valami menő szülinapos híresség, egy idő után viszont már kezdtem megbánni, hogy az utóbbi időben rendesen használtam naptejet. És bár kifejezetten gospel nem volt, olyan hajlításokkal, zsigerből jövő tisztasággal szóló kántálással kezdődött és végződött az istentisztelet, több szólamban és feléneklőember vezetésével, hogy akkor is megérte elmenni, ha a hosszú prédikációnak közben nem értettem tisztán minden szavát. Egyébként utóbbi sem volt rossz, tele volt mai korba illeszthető életvezetési tanácsokkal, lelkesítéssel, és még diák is voltak a kivetítőn. Szóval tetszett az egész, azt sajnáltam csak, hogy nemhogy fényképező, még telefon sem volt nálam pár emlék-hangfelvétel készítésére. De ezt is csak pár pillanatig sajnáltam, mert aztán a kezembe nyomott egy nő pár egyházi prospektust, és a délelőtti szertartás hangfelvételét CD-n.. 🙂
A mi blogunk 
Nagyon jó, a “múltam” ellenére én is megnéznék egy ilyen fajta Istentiszteletet kint. 🙂
Anno mikor kicsi voltam Bréda papáéknál is volt felvétel az istentiszteleti alkalmakról csak akkor még kazettára 🙂 Tudom, mert szinte mindig papa volt a “technikus” 🙂 De ahogy az a hitbéli nézet, úgy maga a misék lebonyolítása is tükrözte az amerikai Istentiszteletek menetét, igazság szerint onnan kezdődött Sőt az igazi ünnep egy vendég volt évente párszor az USÁ-ból.
🙂