Virginia Safari Park, VA

Mivel még úgyis csak szombat volt, úgy döntöttünk, nem vállaljuk be egyben a hosszadalmas Washington-Nashville utat, inkább megszállunk félúton plusz egy napra valahol, és megnézünk még útközben valamit a környéken. Találtunk is olyan élményt, ami eddig még kimaradt az életünkből: autós szafari! Bár van hasonló Nashville közelében is, eddig inkább kihagytuk, az túl sokat levesz ugyanis egy ilyen jellegű program élvezeti értékéből, ha Peti végig csak görcsben ücsörög a volánnál, vagy sorra hessegeti el szegény éhes állatokat némi dudaszó, “jajj, a fényezés!” és anyázás kíséretében 😀 Most viszont tökéletes volt az időzítés, táp megvesz, nagy levegő, és kezdődhetett is a BÉRELT Nissan ostroma.

Illetve először a park hagyományos állatkerti részlegében bóklásztunk kicsit, tigrisek, kecskék, papagájok között.

Aztán jött a tényleges szafarirész, kacskaringós kis domboldali utakon, szigorúan az autóban maradva, tápos tálat félszegen ki-kinyújtva. Ki itt kilépsz, hagyj fel minden reménnyel..állítólag záróra felé már nem olyan aktívak és éhesek az állatok, hát ezt erősen cáfolnám 😀 Ijesztő és egyben állati vicces volt a sok ablakra tapasztott orr, be-bekukucskáló hatalmas gombszem és a féktelen nyálcsorgás. Meg a tevék, akik könyörtelenül és kompletten kitépték az ember kezéből az etetőtálat, egy fejlendítéssel szájukba öntötték annak tartalmát, végezetül pedig elfogyasztották azt is azon műanyagostul, vagy legalábbis próbálkoztak vele, fél órán keresztül tartó csócsálással – hátha, hátha egyszer csoda történik. Vicces volt a strucc is, aki szép illedelmesen, különösen szabályosan kimért fejmozgásokkal kezdett el csipegetni a préselt szénából, majd egyszercsak sandított egyet, és – talán egy igen szaftos kukacot vízionálva – lesújtott a tálka peremén pihenő ujjpercemre. A frászt hozta rám 🙂

A lámákon is sokat nevettem, ők voltak a legfalánkabbak és legkíváncsibbak, még az ablaküveg felfele való megindulása sem riasztotta el őket a behajolástól és kunyerálástól. Köpni szerencsére nem köptek, bár amúgy is nehezen nézem ezt ki belőlük, ennél jámborabb és bugyutább élőlényt szerintem festeni sem lehetett volna…már attól folytak a könnyeim, ha megláttam őket azzal a fejükre pingált állandó, bárgyú mosollyal 🙂

Videó a parkról, töff-töff kismalaccal, bamba lámákkal, belémcsípő struccal:

Záróra előtt a kijáratnál tekertünk még egy penny-t, majd a közeli benzinkúton lemostuk az ablakokat beterítő nyál-, sár- és tápmaradványokat, és tovább is indultunk a legutolsó szálláshelyünk, másnap pedig már Nashville felé.

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s