Washington, D.C. – I.

Utolsó nagy állomásunk az 1791-ben alapított amerikai főváros, Washington volt – megtévesztő a név, de semmi köze Washington államhoz, ez az USÁ-n belül teljesen különálló Columbia Szövetségi Kerületben (D.C., District of Columbia) terül el. Itt található számos nemzetközi szervezet székhelye, a nagykövetségek, a Világbank, itt ülésezik a parlament, és itt dolgozik fehérre festett vityillójában Obama is.

A National Mall látképe

A város az erős tervezettséget leszámítva megdöbbentően eltér az amerikai átlagtól, különösen New York után volt hatalmas a kontraszt: sehol egy felhőkarcoló! Törvény szabja meg ugyanis az épületek maximális magasságát, ez pedig nem lehet több, mint az adott utca szélessége, plusz még kb. 6 méter. A szép látképnek („skyline”) persze ára van, kevés a lakás, sokan az agglomerációba kényszerülnek (magában a városban 1 millió fő sem él), és ebből kifolyólag rendszeresek a forgalmi dugók. Szerencsére New York-hoz hasonlóan itt is nagyon jól kiépített a metróhálózat, így bár mi is egy szomszédos városban, Arlingtonban szálltunk meg, megúszhattuk az araszolást. Érdekesség a metróval kapcsolatban: egy alapösszeget leszámítva távolságalapú a díjazás, így esetenként az automata kapun nem bejutni, hanem már kijutni a nehéz 🙂 Valamint ha nem afféle „feltöltőkártyát”, hanem egyszeri papíralapú jegyet vesz az ember, minden egyes útra, akár egyetlen megállónyira is felszámolnak +1-1 dollárt. Ennyit a tudatlan turista-lét szépségeiről, hiába kaptunk eredeti Brooklyn-i kiképzést, olvasni még nem tanultunk meg 🙂

Washington legfőbb nevezetességei egy hatalmas tér ill. parkegyüttes, az ún. National Mall mentén helyezkednek el. Első nap ezen belül a Fehér Házzal kezdtünk – nem volt extra program, hiszen bemenni magába az épületbe, de még a kertjébe sem lehetett, mindenesetre érdekes volt élőben is látni valamit, amit addig csak a képernyőn sikerült.

Innen a Mall közepén álló, 1884-ben elkészült Washington-emlékmű felé indultunk, mely 169 méterével a város legmagasabb építményének számít, mellékesen pedig a világ legmagasabb kőépítménye és obeliszkje is egyben. Sajnos a belsejébe ill. a kilátóként funkcionáló tetejébe ennek sem tudtunk felmenni, mert egy 2011-es földrengés és némi repedés miatt még most is felállványozva, javítás alatt áll.

Washington Monument

Ezután elgyalogoltunk a Mall keleti végébe, a Capitol Hillhez, ahol a US Capitol épülete található. Azt mondják, hogy a mi Országházunk a legszebb parlament a világon – ebben lehet valami, de azért az Államoknak sem kell szégyenkeznie.

A Capitolt belülről is megcsodálhattuk egy vezetett, kisfilmmel kezdődő túra keretében; jártunk a kupola alatti kör alakú csarnokban (Rotunda), illetve megmutogatták a National Statuary Hall Collection szobrait is, szerencsére csak részben, mert nekünk ez már nem volt túl érdekes (összesen 100 darab van, minden állam kettőt küldött korábban ajándékul saját történelmének híres alakjai közül). Egyébként az egész parlament csurig volt turistákkal, ennek megfelelően pedig ajándékboltokat és éttermet is láttunk, valahogy nem volt túl hivatalos odabent a hangulat 🙂 Persze a Szenátus (100 fő) és a Képviselőház (435 fő) ülésterme jóval távolabb, az épület két szárnyában helyezkedik el. Még egy érdekes infó a Capitolról: egy komplett kis metróhálózat húzódik közte és a szomszédos kormányzati épületek között 🙂 Miért is lepődöm meg ezen, pláne a Walmartos elektromos bevásárlókocsik után…

A Mall mentén található a híres Smithson Intézet főhadiszállása, valamint számos múzeuma és kutatóközpontja is – mind ingyenesen látogatható, magas színvonalú és érdekes, napokat el lehetett volna tölteni bennük. Az intézet létrejötte egyébként egy 19. századi „brittudósnak” köszönhető, aki örökös híján vagyonát az USÁ-nak ajánlotta fel, hogy ott alapítványt hozzanak létre belőle a tudományok bővítésére és terjesztésére. Aznapi utolsó programként a Smithsonian’s National Air and Space Museum-ba tértünk be, a világ egyik leglátogatottabb múzeumába, ahol többségében eredeti repülőgépek, űrhajók, alkatrészek, űrruhák és egyéb nyalánkságok várják az embert. Nagyon sok interaktív blokkal is találkoztunk, „vezethettünk” repülőt, megnézhettük, milyenek lennénk egy hőkamerás felvételen (a betegeskedés szépsége: én lettem a legpirosabb :D), vagy éppen hogy felvettek volna-e minket stewardessnek az ’50-es években (engem nem, Petit esetleg némi operáció után :D). És persze a nap fénypontja: láthattam végre egy igazi űrbudit…!

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s