New York I.

A Niagara után utunk a pezsgő New Yorkba, az „Empire State”-be, vagy közismertebb becenevén a „Nagy Almába” vezetett – hogy honnan ered utóbbi, arról itt lehet olvasni. Ez az USA legnépesebb, legsűrűbben lakott települése, a felhőkarcolók és korlátlan lehetőségek birodalma, „város, amely sohasem alszik”, a központok központja, az olvasztótégelyek olvasztótégelye, a hely, ahol összesen vagy 800 különféle nyelvet is beszélnek, és ami megtűr szegényet, gazdagot, fehéret, feketét, tarkát. Egy az utóbbiakból tökéletesen meg is énekelte már, hogy miről szól ez a hely, és mi is kaptunk némi ízelítőt belőle az itt töltött bő három nap alatt.

New York 5 nagy kerületből áll, ezek: Manhattan, Bronx, Staten Island, és a hatalmas Long Island szigeten elterülő Queens illetve Brooklyn. Mi ez utóbbi városrészben szálltunk meg, egy már-már gettószerű részen – atrocitás nem ért minket, viszont annál érdekesebb volt látni az üzletek elé leeresztett, fizikai behatások nyomait viselő ősrégi vasredőnyöket, vagy például azt, ahogy egy-két fekete bácsi szakadt kistrikóban, békésen pipázgatva, sámlin ülve bandázik a koszos utcán, és nézi a meccset egy kirakat tévéjében. Igen, ez is New York, és ez is az Újvilág. Azért azt hiszem, hamar sikerült felvenni a Brooklyn-i életstílust, mert amíg az első reggelen a metrómegállóban még egy fekete seftes akarta ránk, a hülye turistákra rásózni a bérleteit („az automata nem működik”), a harmadik nap végén már MI adtunk el NEKI négyet 🙂

A metró nagyon közel állt meg hozzánk, és behálózta a város nagy részét (elég bonyolult a rendszer egyébként, sok a különbség az otthonihoz képest), így szerencsére a három nap alatt egyáltalán nem kellett autóba ülnünk, és dugóban araszolnunk. A New York-iak is ritkán teszik ezt (a lakosság több, mint felének nincs is egyáltalán saját autója, ezzel kissé csodabogaraknak is számítanak más városokban élő honfitársaik szemében), inkább ők is a tömegközlekedést használják, kinti szemmel olcsó a bérlet; vagy fognak egyet a jól ismert sárga, egyre növekvő részben hibridhajtású taxikból. A metrózás nekem nagyon jó élmény volt, régóta erre vártam már így egy szűk egy éves kihagyás után, meg is lett százféleképp örökítve, ahogy pöffeszkedek az ülésen..derültek is rajta a közelben ülő fekák 🙂 De hát én is röhögök a Földalattin minden egyes megállónál százat kattintgató kínai turistán, ez az élet rendje. A kocsik egyébként légkondicionáltak voltak, ez megváltásnak számított a kinti 30 fokok mellett. Non-stop mentek, és a beléptetőrendszer is automata volt, de ennyivel lassan akkor be is fejezném a lelkes mesélést; a nyári felújításokkal és terelésekkel kapcsolatos kavarodást, meg az aluljáróban terjengő irtózatos bűzt és koszt már úgysem lehet leírni, érezni kell. Kissé új értelmet nyert a városról szóló mondás: „If you can make it here, you can make it anywhere” 🙂

New Yorkban a turisták számára érdekes helyszínek gyakorlatilag mind Manhattan-ben, az USA szűk értelemben vett gazdasági és kulturális központjában találhatóak. Ez az a terület, ahol több, mint 5500 felhőkarcoló emelkedik ki a jórészt tökéletesen merőleges rácsszerkezetet követő utcákból, és ahol egy európai számára elképesztő sűrűségben élnek az emberek egymás hegyén-hátán. Érezni lehetett az ÉLET szagát a levegőben, nekem bejött, de biztos vagyok benne, hogy egy csomó ember frászt kapna a fölé magasodó betondzsungeltől. Szerencsére van menekülési lehetőség, például a Central Park, ami egyébként nem a legnagyobb, csak a leghíresebb zöld terület a városon belül, és ami látszólagos természetességének ellenére mesterségesen kialakított, minden tavával és építményével együtt. A tervek elkészítésében pedig egy magyar is részt vett anno; ez nem is olyan meglepő, New Yorkban ill. azon belül is Manhatten-ben ugyanis sok magyar bevándorló él már régóta, a parktól nem túl messze afféle „magyar negyed” is van, Magyar Házzal, iskolával és magyar bolttal (Nashville-ben mi meg bezzeg járhatunk az oroszokhoz kolbászért :)).

Első napunkat mi is a Central Parkban kezdtük, és majdhogynem ott is fejeztük be, olyannyira hatalmas és szövevényes, épphogy a feléig jutottunk. Mondjuk annyira reprezentálja csak New Yorkot, mint amennyire a Margitsziget Budapestet, de volt bőven időnk, és a híres-neves Central Park Zoo-t is meg szerettük volna mindenképp látogatni, ahonnan a Madagaszkár c. film és a „riszálom úgyis-úgyis” eredeztethető. A vártakkal ellentétben ez nem volt túl nagy, és nyoma sem volt oroszlánnak, zsiráfnak, vizilónak vagy zebrának, a filmből egyes-egyedül csak Julien királlyal meg a pingvinekkel találkoztunk. (Kapitányt mondjuk pont nem láttuk, biztos épp a fogait próbálta elárverezni a Wall Street-en.) Viszont pont elcsíptünk egy jó kis programot, az oroszlánfókák etetéssel egybekötött mutatványos show-ját..vagy inkább fordítva? 🙂

Este megpihentünk egy kicsit a hűvös szálláson, aztán naplemente előtt még visszametróztunk Brooklyn szélére, megnézni a folyópartról New York egyik jelképét, a Brooklyn-hidat (a világ első, sokáig leghosszabb acélkábeles függőhídját), meg megcsodálni Manhattan lenyűgöző esti fényeit.

Reklámok

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s