Airboat-os mocsártúra

Nem hittem volna, hogy a karácsonykor elmaradt airboat-ozást ilyen hamar sikerül bepótolni: Louisiana déli része ha nem is olyan híres és egyedülálló, mint az Everglades, de szintén egy nagy mocsárvidék, és ez is egyike a világ azon kevés helyeinek, ahol van lehetőség ilyen túrákon részt venni. Számomra tehát nem is volt kérdés, hogy mi az, amit New Orleans-i utunk során nem szabad kihagynunk, ha már ilyen sokat autóztunk, hogy itt lehessünk.

Egy nem túl bonyolult, de annál egzotikusabb közlekedési eszközről van szó, egy olyan csónak-féleségről, aminek az alja sík, nincs tőkesúly, hajócsavar, vagy kormánylapát, amire vigyázni kellene, nyugodtan keresztül lehet vele rongyolni gyakorlatilag bármin, amin képes átcsusszanni a hajótest, mocsaras területekre tehát ideális és egyben az egyetlen szóba jöhető jármű. Hátul van egy néhányszáz lóerős autó- vagy repülőgépmotor, amire rábiggyesztenek egy légcsavart, mögé pedig két mozgatható lemezt állítanak kormánylapát gyanánt. Hátramenet nincs, fék nincs, zaj viszont van, ami ellen hallásvédő fülesekkel látnak el. Elsősorban nem is a motor, hanem a propeller hangos, ami kb. 240 km/h sebességű levegőt tol maga mögé – ez persze némi vizet is felkap, úgyhogy nem az a tipikus konvojozós gép… 🙂

New Orleans-t elhagyva át a Mississippin, jó fél órányit kellett délre autózni, hogy elérjük a Jean Lafitte Parkot, ahonnan a túra indult. Szép helyeken vittek, szeretem az ilyen érintetlen területeket, mind látványra, mind hangra – a megállóknál, amikor leállítják a motort, lenyűgöző tud lenni az az akusztikai élmény, amit egy ilyen vad táj tud nyújtani. A sajátos hangulatú flóra és a madarak mellett a fő látványosságot az aligátorok jelentették, lépten-nyomon jelen voltak.

Az egyik megállónál a túravezető megdöbbenésünkre be is merészkedett a vízbe, és némi csirkenyakkal etette meg a hétfői munkaszüneti napot épp arrafelé tengető példányt, majd demonstrálandó, hogy nincs ízlésük, néhány pillecukrot is adott neki, egy másik megállónál pedig egy kicsi aligátort kapott elő, amit az erre vállalkozóknak oda is adott egy rövid ismerkedés erejéig – így történt, hogy életünkben először ilyen állatot fogtunk. 🙂

Összevágtam egy rövid videót is a túráról, természetesen Bud Spencer filmes zenével, amikben szintén találkozhatunk ilyen járművekkel – sorry, elég gagyi, de muszáj volt. 🙂

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s