New Orleans, LA

A két héttel ezelőtt Louisiana állam legnagyobb városába, a Mississippi Delta vidékén elterülő New Orleans-ba látogattunk el Peti kollégáival. Nashville-től ez közel 8 órányi autózást jelentett (kb. 530 mérföld), de szerencsére hosszú hétvége volt, így kényelmesen belefért (május utolsó hétfője itt ugyanis az ún. Memorial Day, amikor a háborús hősökre emlékeznek; előtte a Pünkösd viszont nem volt munkaszüneti nap).

New Orleans az USA legegyedibbnek tartott városa: keveredik benne a francia, spanyol, amerikai hatás, a fekete kultúra, emellett igen sok a bevándorló is. 1718-ban alapították La Nouvelle-Orléans néven a franciák; az eredeti terület központja a mai francia negyed (French Quarter) volt, ami az egyik legnagyobb helyi turistalátványosság hangulatos utcáival, régi, európai stílusú házaival és nagy piacával (French Market). Érdekesmód sok köze nincs már a franciákhoz, elsősorban nem a leszármazottak élnek már itt, és a színpompás, balkonos épületek is az egykori jó 40 éven át tartó spanyol befolyást tükrözik – ebben a stílusban épültek újjá az eredetiek, miután a 18. században tűzvész pusztította el őket.

A French Quarter egyik leghíresebb, vagyis inkább hírhedtebb utcája a Bourbon Street, az éjszakai élet és mellesleg a helyi hatalmas Mardi Gras-karnevál központja. Kicsit megdöbbentő volt, ami első este itt fogadott minket: iszonyatos bűz (hányásszag, pedig naponta mossák), sztriptízbárok sora, prostituáltak minden második kapuban..az emeleti balkonokon pedig gyakran egy szál tangában táncikáló melegek és transzneműek csábítgatták az érdeklődőket az alant hömpölygő embertömegből. A képekről mindebből nem jön át semmi, de néha már kicsit soknak éreztem. Persze voltak hangulatos bárok, éttermek, ajándékboltok itt is, de ha lehetne választani, akkor azért inkább Memphis a Beale Street-tel 🙂

New Orleans korábban igen fontos kikötőváros volt, rengeteg szállítmány érkezett ide a világ minden tájáról, majd ment tovább gőzhajókon fel a Mississippi-n, északra. Szállítmány alatt a rabszolgákat is kell érteni…ezt a lakosság mai összetétele is nagyon jól tükrözi, 60% feletti a feketék aránya. A város viszont – egyedüliként akkoriban az Államokban – megengedte nekik, hogy szolgalétük ellenére vasárnaponként összegyűljenek a köztereken, és zenélgessenek – így született meg a jazz. Ennek egyik korai formája, a dixieland stílus magáról a városról kapta a nevét, hiszen Dixieland=New Orleans (vagy bővebb értelemben a környéke, akár a déli államok együttesen), az itt kibocsátott, hátoldalukon “dix” (franciául: tíz) feliratot hordozó tízdolláros bankók, a “Dixie”-k után. Louis Armstrong, az egyik legnevesebb afroamerikai zenész főként ebben a műfajban jeleskedett, és itt is született. A jazz-en kívül egyébként a városhoz más zenei stílusok felbukkanása, fejlődése vagy felvirágzása is köthető (pl. blues, R’n’B, funky, soul), nem volt nehéz ezekből egy kis ízelítőt kapnunk, egymást érték az élőzenés klubhelyiségek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A bárok és az utca forgatagából kicsit kiszabadulandó, kinéztünk a negyed szélén hömpölygő Mississippi folyóhoz is.

A French Quarter látványossága még az USA egyik legrégebbi katedrálisa, a St. Louis Cathedral, illetve legrégebbi piaca, a French Market, ahol aztán minden földi jó kapható, akár még aligátorfej is.

New Orleans másik híres negyede a Garden District, a felkapott kertvárosi rész, éttermekkel, hotelekkel, sok tipikus déli, kastélyszerű házzal, és a híres Lafayette temetővel, ahol több film (pl. az Interjú a vámpírral) egyes hátborzongató jeleneteit is forgatták; utóbbi nevezetességeket egy lelkes idegenvezető által tartott túra keretében néztük végig. A régi temető érdekessége, hogy – ahogy a város többi sírkertjében is – leginkább csak földfeletti, boltíves kripták találhatók benne, hiszen a tengerszint alatti fekvés és az áradások nemigen tennék lehetővé a föld alá való hantolást… A legmegrázóbb sír egyébként egy egyetlen napot megélt gyereké volt, akit elvitt a 18. században még ezen a területen is tomboló sárgaláz.

A túra során sok kastélyt és villát megnéztünk, közte például azt, amelyikben John Goodman vagy Sandra Bullock él (megj.: a negyed lakója még pl. Nicolas Cage is), sőt, azt is, amelyikben a Benjamin Button különleges élete c. film egy jó részét forgatták. Egyébként New Orleans-ban az utóbbi években elég sok film készült (pl. Ray, A Pelikán ügyirat), köszönhetően a 2002-ben bevezetett louisianai filmes adókedvezménynek – azóta a térséget a “Hollywood South” néven is szokás emlegetni.

A hotelünk a szép házaktól nem túl messze állt, egy körútszerű nagy utcában, ahol egy hangulatos, piros színű villamos is közlekedett – ezt vettük igénybe a francia negyedbe való ellátogatáskor is. Nekem nagy élmény volt, 8 hónap kintlét után először ülhettem végre újra tömegközlekedési eszközön…tudom, csodabogár vagyok, de ez baromira hiányzik már, egy ideje bizony Combinóval álmodom 🙂 Amúgy vicces kis villamos volt: jelezni például az ablakok mellett végigfutó fémhuzal meghúzgálásával lehetett, gyakorlatilag a szerelvény bármelyik pontjáról – mi most láttunk ilyet először, de ez általános itt az USÁ-ban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A villamos mellett maga a hotel is tetszett, modern és szép tiszta volt, kedves személyzettel, gondolom, ez az igen szigorú felsővezetésnek is volt köszönhető: a recepción például a szálloda ügyvezetője, Zulu személyes jelenlétével biztosította a ki- és becsekkolások gördülékenységét. Ő az első, saját névjegykártyával rendelkező sziámi harcoshal, akivel eddig találkoztam.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Néhány szó New Orleans klímájáról: Nashville-hez hasonlóan csak szubtrópusi, de sokkal melegebb és párásabb, még így májusban is lihegtünk rendesen. A rendszeres hurrikánok és árvíz miatt sem irigylem az itt élőket – ld. 2005, Katrina. Nőtársaim védelmében szeretném mindenképp megjegyezni, hogy óriási tévhit, hogy minden hurrikánt női névvel illetnek – a “hurrikán olyan, mint a nő: amikor jön, forró és heves, amikor megy, viszi a házat, kocsit, nyaralót” jegyében -, New Orleans-ra a következő nagyobb csapást például pont egy Gustav nevű légköri képződmény mérte 🙂

Utolsó napunkon, indulás előtt még tettünk egy kis kitérőt a várostól nem messze elterülő mocsárvidékre, és befizettünk egy airboat túrára – erről Peti ír majd bővebben. Nagy élmény volt, ezzel eltelve vágtunk neki a hosszú hazaútnak, hegyen-völgyön, kompon és egy tó felett húzódó autópályán keresztül.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s