Nyugati part – összegzés

Végére értünk a kissé maratonira nyúlt beszámolónak, olvasni talán nem volt olyan érdekes, de mi örülünk neki, hogy összeszedegettük, amíg még frissek az élmények. Nagy út volt ez, ami otthonról indulva biztos, hogy egy nagyságrenddel nehezebb, és a megfelelő amerikai hitelkártya híján körülményesebb (és persze drágább) is lett volna, úgyhogy mindenképpen örülünk neki, hogy sikerült összehozni.

Hogy mit lehetne javasolni az utókornak? Jó kérdés. Annyi féle látnivaló van itt, hogy gyakorlatilag lehetetlen ideális dátumot választani: San Francisco tavasszal a legkevésbé ködös, a Yosemite-ben csak június után lehet mindenhova eljutni, a Death Valley pedig pont olyankor a legembertelenebb. Ha azt is számításba vesszük, hogy nyáron minden egy kicsit zsúfoltabb és drágább, akkor az április egészen jó kompromisszumnak bizonyulhat – legalábbis mi így okoskodtunk, és nagyjából bejöttek a számításaink. A hosszal kapcsolatban pedig nemigen van felső korlát: annyi mindent hagytunk ki, hogy szerintem simán el lehetne tölteni egy hónapot is ezzel az útvonallal, nem is beszélve azokról a helyekről, amik szintén a közelben vannak, és nem jelentenek nagy kitérőt.

Az út előtt sok rémtörténetet olvastam Los Angelesről, hogy a 6-8 sávos autópályadzsungelben bizony nem kis feladat sem a vezetés, sem a tájékozódás. Az én tapasztalataim abszolút pozitívak voltak, az tény, hogy kezdőknek nem egyszerű, de nagyon jó ritmusa van a forgalomnak, és ami a leginkább meglepett, hogy az emberek jól vezetnek, nyoma sincs a Tennessee-i töketlenkedésnek: lendületesen, dinamikusan, odafigyelve autóznak, szerintem közlekedési kultúrában magasan verik Amerika többi részét és Magyarországot is. Jah, és megkockáztatom, hogy az egységnyi területre eső Priusok aránya itt a legmagasabb. Komolyan, szinte hemzsegnek, az a népautó, ennyi nyoma biztosan volt a Schwarzenegger érának (azt pedig, hogy a vizuális vagy a kipufogógázok általi környezetszennyezés nagyobb bűn-e, mindenki döntse el maga :)).

A lányoktól bocs, de a Mustang-et nem tudom kihagyni (úgyis volt most csokigyáras bejegyzés :)): az enyémnél későbbi évjárat, szintén V6-os, de már a 24 szelepes, változó szelepvezérlésű, 305 tagú ménessel, és persze automata váltóval. A kabriókról általánosságban elmondható, hogy az extra merevítések miatt valamivel nehezebbek, mint kupé társaik (a kasztni önmagában kevésbé tudna merev lenni ugye a tető hiánya miatt), ebben az esetben ez legszembetűnőbben a motortéren keresztülfutó méretes toronymerevítőn volt tetten érhető:

Mustang toronymerevítő

Összesen 102.3 gallon (387 liter) benzint égettünk el az út alatt, ami 29.53 MPG-s, azaz 7.97 L/100 km-es átlagfogyasztást jelent. Nyilván a nagy része autópálya vagy országút, de azért volt benne többszáz mérföld város meg nem kevés szerpentin is, és igazából végig 8.5 alatt maradt (a rekordot utolsó nap sikerült a 66-os úton felállítani, ahol viszonylag lassan mentünk, 34.52 MPG, azaz 6.81 L/100 km-es hihetetlen érték jött ki, ha nem én tankolom tele, el sem hiszem…). Nagyon meglepett, hiszen mégiscsak egy nagy és erős benzinmotor, a 0-60 mérföldes sprint 5.3 másodperc még ezzel a bőven 1600 kg fölötti kasztnival is, és az automata is habár 6 sebességes, de hagyományos hidrodinamikus működési elvű, tehát számottevően ront az erőátvitel hatékonyságán. Azt hiszem sokszor aggályoskodtam már a downsizing ellen, úgyhogy ezúttal nem teszem meg, a fentiekből úgyis sejthető, hogy mit mondanék. 🙂

A 6-os fokozat jó találmány, 75 mph-nál (120 km/h) 1700-at fordult a főtengely percenként, a modernebb motor mellett talán ez is közrejátszhatott az autó étvágytalanságában.

Egy dolog van, ami az enyémhez képest visszalépés, az a hang: forgatva szépen szól, a 24 szelep miatt tovább is pörög, de alacsony fordulaton nincs meg az az igazi gurgulázó dallam, emiatt a jobb fogyasztásért némi élménnyel (annak hiányával) fizetünk, amit persze a mi esetünkben kárpótolt a gombnyomásra eltűnő tető, de az most nem ide tartozik. 🙂 A hétköznapokban 210 paci is kellemesen autózható gépet varázsol belőle, úgyhogy a V6-osok között ha nem is teljesen tudatosan, de kifogtam a legjobb kombinációt, már a 2010 utáni kasztnit a még 12 szelepes motorral. Rossz lesz megválni tőle, pláne hogy nem azért kell majd, hogy egy V8-asra cseréljem… (…hanem BKV bérletre. :))

Reklámok

2 thoughts on “Nyugati part – összegzés

  1. Lalee

    Köszönjük a túrabeszámolót, élvezetes volt, minden egyes része 🙂 A kocsira visszatérve: Nekem is kell egy ilyen! 🙂 Annyit eszik mint az enyém akkor meg már egy ilyen legyen alattam 🙂
    Láttam is egyet Debrecenben, egy szürke-fekete színezésűt, az sem nézett ki rosszul. A Priusról: józanul gondolkodva (nem “márka imádatot”), nem gondolkoznék sokat, lehet én is azt vennék még itthon is. Úgyis városban megyek a legtöbbet, a Priusnak, pedig ott jön ki a legjobban a hibrid mivolta.

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s