Zion National Park, UT

Következő állomásunk a Zion Nemzeti Park volt Utah államban, ami egy jellegzetes, vörös színű homokkőből álló kanyonban terül el. Ezt a Virgin-folyó hozta létre, viszonylag kicsi, alig 15 mérföld hosszú az egész, viszont annál szebb. Nóri itt már elég fáradt volt, úgyhogy inkább a visitor center környékén pihengetett, teljesen kihagyni viszont nem szerettem volna a helyet, úgyhogy a nyakamba kaptam a fényképezőt, és felszálltam a szurdok alján közlekedő buszok egyikére, merthogy autóval ide nem lehet bemenni. Három, darabonként egy-egy órásnak hirdetett ösvényt jártam végig, de igazából összesen alig 5-6 km volt az egész, kb. fele idő alatt végeztem is minddel. Valóban gyönyörű a park, az pedig külön jó, hogy nem kell naphosszat autózni benne, a busszal 5-10 percre követik egymást a szebbnél szebb turistautak kezdőpontjai.

Sokat szemeztem az Angels Landing nevű csúccsal, ide egy hosszabb (4 órás), nehéz és veszélyes ösvény visz fel (az utolsó részeken láncokba kapaszkodva kell araszolni a többszáz méteres függőleges sziklafal tetején, sajnos szoktak lepottyanni is), de a neten fellelhető képek alapján megéri megpróbálni. Végül aztán mégis inkább kihagytam, sok minden volt még aznapra, na meg a Canyon Overlook Trail-ről is egészen jól beláttam a szurdokot.

A nap második felére a terv az innen kb. 80 mérföldre északra lévő Bryce Canyon volt, szállást pedig délre, már az Arizona állam határánál lévő Page-ben foglaltunk, de egy kissé kicsúsztunk az időből, és Nórinak is sok volt már a mindennapos este 10 körülig tartó autózás, úgyhogy fájó szívvel, de beleegyeztem, hogy a Bryce fent maradjon a bakancslistán. Annyi baj legyen, az Angels Landing miatt egyszer az életben ide még úgy is vissza kellene jutnom valahogy, majd akkor meglesz ez is. 🙂

Egy útszéli étteremben szereztünk némi meleg ételt, és a szállás felé vettük az irányt. Utah állam valami csodálatos, tényleg. Tele van érintetlen területekkel, a hatalmas homokkő sziklákat pedig a kevés csapadék miatt sajátos módon formálja az idő. Ezeket a képeket út közben lőttem:

Elhaladtunk a Glen Canyon gát mellett is, ez a Hoover-hez hasonlóan szintén a Colorado folyón épült, csak néhányszáz mérfölddel fentebbi szakaszon, a Grand Canyon másik végén, miután felismerték, hogy a folyó ezen részén is szükség lenne szabályozásra. A tervek egy az egyben a Hoover gát alapján készültek, számos módosítással az itteni homokkő lényegesen kisebb szilárdsága miatt, meg persze a mérnökök is igyekeztek bravúrozni: a gát magassága szintén 220 méter körül van, hossza 480 méter, szélessége viszont kb. csak a Hoover fele, 91 méter alul, és 7.6 méter a koronánál, előbbihez képest tehát sokkal inkább támaszkodnak a gát alakjára, mint puszta tömegére. Megépítésével az ország második legnagyobb térfogatú mesterséges tava jött létre (Lake Powell), és mellékesen a gáthoz tartozó híd volt akkor a világ egyik legmagasabb hídja.

Délután 5 előtt már a szálláson is voltunk, aminek lett egy pozitív hozadéka is: a közelben lévő, másnap reggelre tervezett Horseshoe Bend-et még aznap este, naplementekor nézhettük meg. Ez már legyen inkább új bejegyzés. 🙂

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s