Death Valley, CA

Kaliforniában az utolsó állomásunk a Death Valley National Park volt. Számomra talán ez jelentette az út fénypontját (Nórinak meg az Alcatraz, na szépek vagyunk… :)). A Yosemite csodálatos volt, de végsősoron akár Európában is lehetne valahol, nagyvárosok mint pl. L.A. pláne mindenhol vannak, ez a táj viszont alapjaiban is egyedi, sehol nem láttam még ehhez foghatót, úgyhogy előre is elnézést, ha túl sok lenne a szuperlatívusz. 🙂

Panoráma...

Egy Lone Pine nevű kis településen szálltunk meg, itt néhány hotelen és benzinkúton kívül nemigen van semmi, viszont kivételes helyen van: nyugatról a Sierra Nevada határolja 4000 méter fölötti havas csúcsaival, keletről pedig a címben említett sivatagos terület, a “Halál-völgy”. A Sierra Nevadában lévő Mt. Whitney az USA legmagasabb pontja 4420 méterrel, a legmélyebb pontja pedig ettől alig 80 mérföldre található a Death Valley-ben, a -86 méteren, tehát bőven a tengerszint alatt fekvő Badwater Basin. Előbbiben az éves csapadékmennyiség a 2000 mm-t is elérheti az óceán felől érkező felszálló légáramlatok miatt, amik aztán utóbbihoz érve már nem szállítanak számottevő nedvességet, így itt 50mm alatt marad az éves csapadék – előfordult már nullás év is, vagy pl. 40 hónapos periódus 16mm-rel. És lehetne még sorolni hasonló adatokat, a lényeg, hogy viccesen szélsőséges jellemzőkkel bír ez a régió.

Miután vetettünk egy pillantást nyugat felé a Sierra Nevada csúcsaira, elindultunk a park felé. Illetve előtte még gyorsan teletankoltuk az autót, benzinkút ugyanis nem jellemző a park területén. Ez jó döntésnek bizonyult, mert habár $4.25-ért nem volt olcsó, de a bejáratnál lévő utolsó kúton már $6-ért mérték a nafta gallonját…

Erre egyébként nem is árt figyelni, mert ez az USA 48 egybefüggő államának legnagyobb nemzeti parkja (Alaszkában nem meglepő módon vannak ennél is nagyobbak), néhány helyre mentünk csak el, de így is kb. 200 mérföldet autóztunk benne. Benzin nélkül maradni pedig nem vicces, mert ez a Föld egyik legmelegebb és legszárazabb területe, nyáron általános az 50-55 ºC, a páratartalom pedig 3-4%, ami azt jelenti, hogy az ivóvíz elfogyása után néhány óránk van hátra földi pályafutásunkból. Az aszfaltozott főutakon persze van elég mozgolódás ahhoz, hogy ne legyen baj, a félreeső földutakkal viszont vigyázni kell, mert a nagy porban terepjáróval is könnyen elakad a tapasztalatlan látogató, ami errefelé sajnos elég gyakran halálos kimenetelű. Ja, merthogy mobiltelefon térerő sincs, tehát ha nem talál meg senki, akkor gyakorlatilag nincs esélyünk, az autót hátrahagyva gyalog elindulni pedig a lehető legrosszabb döntés. Az ajánlás, hogy tele tankkal, jó műszaki állapotban lévő autóval, legalább személyenként egy gallon ivóvízzel, és további 5 gallon tartalékkal induljunk el, amivel hűteni tudjuk magunkat és az autót, valamint nem árt koordináták alapján tájékozódni, mert címek alapján a GPS-ek itt nem működnek megbízhatóan (ebből is voltak halálesetek…). A melegen kívül a skorpiók, fekete özvegyek, és csörgőkígyók okozhatnak még kellemetlenségeket, a dűnéken sétáláshoz nem árt a zárt cipő.

A Mesquite Flat Dunes nevű helynél tett megállónk után Rhyolite-ba autóztunk el, ami egy kis szellemváros a park szélén, kb. 1200 méter magasan, területileg már Nevada államban. Igazi kis vadnyugati helyszín, a 20. század elején az itt talált aranylelőhelyeknek köszönhetően gyakorlatilag 1-2 év alatt virágzott fel, populációja az 5000-es lélekszámot is elérte (más források szerint 10e), két temploma, iskolája, több orvosi rendelője volt, és persze a vadnyugat kötelező kellékei: többtucat szalon a szomjúság enyhítésére, valamint bank és börtön – azt hiszem, az utóbbi három nélkül nem sok westernfilmet forgattak. 🙂 Néhány évfolyam erejéig még saját hírlapja is volt, az pedig már az utókor csodája, hogy a neten ezekbe ma is beleolvashatunk.

Aztán persze itt is kiürültek a bányák, és amilyen hirtelen felemelkedett, úgy épült le minden, 1911-re 1000 alá esett a lélekszám, 1920-ra pedig lényegében kiürült. Félelmetes belegondolni, hogy milyen sebességgel zajlottak ezek a dolgok, ilyenkor értem meg, hogy a “gold rush” bizony tényleg “rush”, azaz roham lehetett, persze csak azoknak, akikben volt hozzá elég kurázsi… Mára csak néhány épület maradt itt, a többit elhordták.

Utunkat folytatva a Salt Creek-hez mentünk, ami egy kis szezonális patak, csak télen és így tavasszal csordogál benne némi víz. Csak itt lelhetők fel a Death Valley pupfish nevű halfaj alfajainak példányai (valamilyen ikrázó fogasponty, nem találtam magyar nevet), más hal nem is igen van itt, nem sok tudna alkalmazkodni a néhol 40 fokos, máskor fagypont közeli, a tengernél többször sósabb, oxigénszegény vízhez. Érdekesség, hogy édesvízi társaival ellentétben nem tud a bőrén át hidratálódni, hanem ténylegesen iszik. 🙂 Készítettem róluk egy rövid videót is:

A patak mentén egy fa palló visz, az egész körút csupán fél mérföld, a hőmérséklet ottjártunkkor pedig alig 37-38 ºC körül volt, amit ugye bőven tapasztaltunk már otthon is, de ez mégis valami egészen más. Talán az alacsony páratartalom teszi, de gyakorlatilag 5 perc után kezdtük rosszul érezni magunkat, a kb. 15 perces séta alatt megittunk egy kisüveg vizet, és megváltás volt az autóba visszaülni, ami habár felhevült, de legalább árnyékot nyújtott. Bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet itt júliusban, 55 ºC környékén a szabadban lenni… Előtte furán hangzott, hogy nyáron víz nélkül néhány óra alatt meg lehet halni a parkban, de ez után nem maradt bennem kétség – ez a klíma tényleg nem embernek való.

Következő állomásunk a Harmony Borax Works, itt Nóri már jobbnak látta az autóban maradást. 🙂 Egy kis bóraxfinomítóról, ill. annak romjairól van szó, ahova a környék bányáiból szállították a nyersanyagot a 19. század végén a híres húszöszvéres szekerekkel (ki is volt állítva egy megmaradt példány), amik fontos szimbólummá és később védjeggyé is váltak: a mai napig kapható a “20 Mule Team Borax”, többnyire tisztítószerként használják. Valójában 18 öszvér és két ló húzta ezeket a monstrumokat – az öszvérek okosabbak és a sivatagi munkára alkalmasabbak voltak, a lovak rendkívüli erejére csak a szekér megindításához volt szükség. A két kocsi rakománnyal és az 1200 gallonos víztartállyal ugyanis összesen több, mint 33 tonnát nyomott, kb. 3 km/h-s sebességgel közel 20 napig tartott az út a legközelebbi vasútállomásig, nem éppen könnyű terepen. Nem egyszerű. Később aztán épült közelebbi vasútvonal, majd a 20. század elején bezárták a helyet.

A végére maradt a Badwater Basin a maga -86 méteres “magasságával”, ez lényegében egy bazi nagy sós síkság, némi erősen sós, így ihatatlan vízzel az alján az itt található forrásoknak köszönhetően (a terület erről kapta a nevét). Az időjárást jól jellemzi, hogy egy-két fotó után Nóri vissza is ment az autóhoz. Én még sétáltam egy kicsit, egyszerűen lenyűgözött a látvány, és habár éreztem, hogy épp pecsenyére sül az alkarom, egyszerűen nem tudtam otthagyni. Csodálatos, mintha nem is evilági lenne.

A Dante’s View volt még tervbe véve, ahonnan belátható az egész medence, de 4 óra is elmúlt már, és még 320 mérföld várt ránk aznap, úgyhogy ezt inkább kihagytuk, és csak a Zebriskie Point-nál álltunk meg, ahonnan egy rövid séta után szép kilátás nyílt az éles vonalú iszapkő sziklákra.

A Racetrack Playa nevű síkság még mindenképp említést érdemel, ez egy közel tökéletesen sík terület (a 4.5 km-re lévő két széle között 4 cm a magasságkülönbség) a híres “vándorló” kövekkel. Sajnos csak terepjáróval közelíthető meg, úgyhogy mi nem is próbálkoztunk.

Végül autóba ültünk, és Las Vegason keresztül bezártuk a 8-as alakú körutunk nagyobbik, Kaliforniában vezető felét, majd Cedar City-be autóztunk Utah államba – cél a Zion National Park volt ugyan, de itt olcsóbb a szállás. 🙂 Útközben megint találtunk egy barbecue-s helyet, előző példánktól felbuzdulva ezúttal is betáraztunk pork plate-ből – sajnos ez most nem volt olyan finom, de sebaj. 🙂

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s