Yosemite National Park, CA

San Francisco-t elhagyva elindultunk a Sierra Nevada irányába, cél a Yosemite Nemzeti Park volt. Szépen sütött a nap, leengedett tetővel kacskaringóztunk a hegyek között, de hamar megtapasztaltuk, hogy 1500 méter fölé érve bizony hűvös az idő, pláne áprilisban. Az eredeti terv az lett volna, hogy a völgy megtekintése után a Tioga (120-as) úton keresztülvágunk a Sierra Nevadán a Mono Lake és az aranyláz éveiből ránk maradt Bodie nevű szellemváros felé, de némi kutatás után hamar kiderült, hogy ez ilyenkor lehetetlen, az út ugyanis 3000 méter fölé is visz, ahol több méteres hó uralkodik. Habár a takarítást ilyentájt általában megkezdik, jellemzően csak május második felében, vagy júniusban kerül olyan állapotba, hogy megnyissák, persze hólánc akkor is ajánlott. A Tioga Pass nyújtotta látványról tehát le kellett mondanunk, de azért így is szép helyeken vitt az utunk:

Először a kevésbé népszerű, de annál szebb Hetch Hetchy Valley-t vettük célba az itt lévő O’Shaughnessy gáttal és az általa felduzzasztott Tuolumne folyóval. A Hoover gát után nem tűnt nagyon nagynak, de azért kicsinek sem: 130 méter magas, 270 méter hosszú, 500 MW villamos energiával és ivóvízzel járul hozzá a San Francisco körüli bő 7 millió fős régió (Bay Area néven becézik) mindennapjaihoz.

A gáton átsétálva a Wapama vízesés felé vezető ösvényen indultunk el, elhaladtunk egy kicsi vízesés mellett, majd egy kis tisztásnál pihentünk, ahonnan szép kilátás nyílt a völgyre. Innen még kb. másfél mérföld lett volna hátra, ami ugye oda-vissza három, így jobbnak láttuk inkább visszafordulni, hogy még naplemente előtt a Yosemite Valley-be is eljussunk.

Időben oda is értünk ahhoz, hogy még világosban megcsodálhassuk a völgyhöz közeli vízeséseket és hatalmas sziklafalakat. Néhány rövid, fél óra körülinek hirdetett ösvényen is végigsétáltunk, de hosszabb túrára idő híján már nem adtuk a fejünket. Maga a völgy egyébként szépen ki van építve, található itt egy hatalmas general store, ahol minden fontos dolog beszerezhető, sőt, még iskola, orvosi rendelő és posta is rendelkezésre áll az itt élő kb. ezer embernek (a parkhoz tartozó személyzet, mint pl. vadőrök, stb.). Azt hiszem, egy természetszerető ember számára, aki imádja a vad tájakat, és erre adja az életét, ideális lakhely egy ilyen.

Errefelé jellegzetesek a medvebiztos kukák, és persze mindenhol felhívják a figyelmet, hogy a kocsiban csak teljesen szagmentesen záródó csomagolásban és kívülről nem láthatóan hagyjunk ételt, mert a maci bizony messziről megérzi, és megpróbálja kinyitni a “konzervet”, ami gyakran sikerülni is szokott, nem kicsi kárt okozva.

Szállást Fresnoban foglaltunk, úgyhogy miután sötétedni kezdett, nekivágtunk a dél felé vezető szerpentinnek, két óra autózás várt még ránk. Fura volt a hosszú, kacskaringós, teljesen sötét és forgalomtól mentes erdei úton lefelé ereszkedni (a GPS másfelé akart vinni, gondolom a többség annak hitt), de sikeresen abszolváltuk. Valahol aztán nagy világító BBQ feliratra lettünk figyelmesek az út szélén, nem lehetett nem megállni. Hoztunk egy hatalmas pork plate-et burgonya- és babsalátával, nem is jöhetett volna jobbkor – nem volt olcsó, de megérte az utolsó centet is, még másnap délben is azt ettük. 🙂

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s