Alcatraz

Alcatraz – vagy ahogy sokan ismerik, a “Szikla” – egy 9 hektáros parányi sziget a San Francisco-öbölben, a szárazföldtől alig 1,5 mérföldre. Jó elhelyezkedése miatt a XIX. században világítótorony, erőd, majd katonai börtön épült rajta; utóbbi aztán 1934-63 között szövetségi börtönként üzemelt, gondját viselve számos különösen veszélyes, híres-hírhedt bűnözőnek. A fegyház anyagi okokból történő bezárása után a sziget egy ideig üresen állt, majd közel két évig indiánok szállták meg, a ’70-es évek elejétől kezdve pedig turisták ezrei látogatják nap, mint nap.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

San Francisco kikötőjéből alig 15 percnyi hajózással elérhető ez a hátborzongató, de egyben gyönyörű hely. Tele van szebbnél szebb virágokkal, hemzsegnek rajta a madarak, belátni róla az egész öblöt, a Golden Gate hidat, a nyüzsgő várost…idilli környezet lehetett egykor a börtön helyben lakó dolgozóinak és családjaiknak, és borzalmas lehetett a rácsok közé zárt bűnözőknek, akik gyakran csak hétvégente és maximum néhány órára tehették ki lábukat a börtönudvarra, a tenger békés morajlásának és a város zsibogásának hívogató hangja viszont egészen a cellájukig elért. Nem is igen akadt olyan rab, aki ne morfondírozott volna egyfolytában a szökésen, de nem volt érdemes, állítólag véglegesen senkinek sem sikerült. Egy-egy őrnek mindössze három embert kellett szemmel tartania, az épületen ill. a szigeten belül pedig komoly védelmi rendszer volt kiépítve; ha valaki mindezeket ki is tudta játszani, még az öböl jéghideg, erősen hullámzó vizével is meg kellett küzdenie. Ezt már tényleg csak a legvakmerőbbek vállalták be, ők mind oda is vesztek – illetve egyvalaki nem, de ő a túlparton egyből kidőlt a kimerültségtől, így hamar utolérték 🙂 -, az épületből kijutottak nagyobb része viszont feladta magát pár nap parton való ácsorgás, rejtőzködés után. Persze volt valaki, aki nagy furfangosan megpróbálta elkerülni az úszást: összecsempészett magának egy teljes katonai egyenruhát a börtön mosodájából, ahol példás magaviseletének köszönhetően évekig dolgozhatott, majd feltűnésmentesen felsétált abban a hadsereg rendszeresen kikötő hajójára. De pechére a hajó aznap nem San Francisco városába, hanem a szomszédos Angel Island-re, a katonai bázisra tartott, úgyhogy hamar el is csípték 😀 (Ehhez hasonló, időnként volt rabok által személyesen elmesélt történetek itt.)

Alcatraz szigetén egyszerre mindössze 300 rabot tartottak fogva, bár ténylegesen 350 cellát építettek. Ez a hely volt a “börtön a börtönben” – a bíróság egyből senkit sem küldött ide, csak a máshonnan már szökni próbáló, kezelhetetlen, visszaeső bűnözőket. Ilyen volt például a híres-hírhedt chicagói gengszer, a szervezett bűnözés atyja, Al Capone (a “Sebhelyes”), Robert Stroud (a “Birdman”, aki fogsága alatt ornitológussá képezte ki magát), vagy George “Géppuska” Kelly, aki egyébként Tennessee-ben született 🙂 A rabok alapvetően nem részesültek szörnyű bánásmódban, jó magaviselet esetén akár kinti munkát is vállalhattak, és különböző “kedvezményekben” is részesülhettek. A cellákban viszont egyesével, puritán körülmények között voltak elszállásolva, és a legkisebb lázongás, erőszak, szökési kísérlet esetén már igen komoly büntetéseket kaphattak. Ilyenkor az ún. D-blokk fűtetlen celláiba kerültek, és jöhetett a verés, ételmegvonás, teljes szociális izoláció, vagy legdurvább esetben pár hétig a “Lyuk” 6 cellájának egyike, fűtés, világítás, ágy és rendes élelem nélkül. A sötétzárka, a túlélésért való küzdelem és a szociális kapcsolatok hosszan tartó hiánya itt a legelvetemültebb rabokat is hamar megtörte, a legtöbben mentálisan végül belerokkantak. Egy “átlagos rab” viszont túl tudta élni az éveket a börtönudvari közös játékok és a cellafalon – vagy a telefonná avanzsált vécécsészéken 🙂 – keresztüli kommunikálás, sakkozás, egyéb időtöltések segítségével, és kikerülve akár teljesen új életet is tudott kezdeni.

Miután végigjártuk a “börtöntúrát”, a sziget többi épületét és természeti értékeit vettük szemügyre. Nem lehet rá mást mondani: gyönyörű – persze a színpompás virágok mind betelepítettek, és a kertek önkéntes kertészek keze munkáját dícsérik. Az állatvilágot illetően a madarak vannak többségben, szinte nem láttunk olyan bokrot, amiben ne fészkelt vagy mocorgott volna valami. (Ez a sziget felfedezésekor sem volt másképp, ezért is kapta a “La Isla de los Alcatraces”, vagyis a “Pelikánok szigete” nevet.) A kedvencünk egy kanadai vadlúd-pár volt hat fiókával, akik a kíváncsiskodókat és fényképezgetőket hamar megunták, és egy az egyben, azon hatostul eltűntek anyuci szárnyai alatt 🙂 Sétálgatás közben gyíkok is el-elszaladtak előttünk, ehető, előfordulását és gusztustalanságát tekintve is ritka banáncsigát viszont nem láttunk.

Akit ennél is bővebben érdekel még az Alcatraz, rengeteg jó cikk és videó van fent róla a neten, számos filmben is láthatjuk (Szökés Alcatrazból, Az alcatrazi ember, stb.), és virtuálisan még a cellái között kóválygó zombikra is lövöldözhetünk a Mob of the Dead nevű, bizonyára fantasztikus videójátékban 🙂

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s