Santa Barbara, CA

Nóri maratoni Hollywood-i összefoglalója után újra utazós bejegyzés következik, Los Angeles után ugyanis San Francisco felé vettük az irányt. Az útvonalat tekintve három lehetőség kínálkozik: végig lehet zúzni az 5-ös interstate-en, ez a legkönnyebb ill. leggyorsabb útvonal. A másik véglet a Pacific Highway 1 (Big Sur-nek is hívják), ami végig a parton vezet, és a világ legszebb partmenti útjaként tartják számon. Keskeny, 2×1 sávos kanyargós volta miatt 30-40 mph-s átlaggal lehet számolni, ráadásul tele van szebbnél szebb megállókkal, így erre legalább két napot kell szánni. Sajnos nekünk nem volt ennyi, ezért a 101-es utat választottuk, ami a fenti kettő között vezet, és látvány szempontjából is hasonló helyet foglal el. Az elején vannak az 1-es úttal közös részei is, és egy gyönyörű szerpentinen is keresztülvisz. Később, Monterey környékén újra közel kerülnek egymáshoz, így itt tettünk egy kitérőt, hogy a déli mellett lássunk valamit ebből a partszakaszból is, és körbeautóztunk a 17-Mile Drive-on, amiről talán inkább majd külön írok, most egyelőre maradjunk az út első felénél.

Los Angelesből elindulva kb. 100 mérföld után Santa Barbarában álltunk meg, ami az 1-es és 101-es közös részén fekszik, tipikus kis üdülőparadicsom, egyik oldalról hegyek, másik oldalról pedig az óceán határolja, mindenhol pálmák és fügefák, madarak, kis sétányok – nem véletlenül becézik Amerikai Riviérának is. Los Angelesben a sok látnivaló miatt lehetne eltölteni egy hetet, itt pedig a boldog semmittevés közepette való tökéletes feltöltődés tehetne ki ugyanennyit. A körülmények mindenképp ideálisak hozzá: a forgalom kicsi, az idő áll, a táj pedig gyönyörű.

Itt található egyébként Észak-Amerika legnagyobbnak tartott fügefája, ill. ugyanezen viszonylatban ez egyben az egyik legnagyobb árnyékot vető fa is: becslések szerint több, mint 10 ezer ember fér el az árnyékában – mostmár legalább tudom, hogy ilyen kategóriában is számontartanak helyezetteket. 🙂

Sétálgattunk a Chase Palm Parkban, majd a parton néhány szemtelen madár társaságában megettük az előző estéről maradt pizzaszeleteket, és bokáig még a vízbe is bemerészkedtünk. Kicsit korai volt még a dátum a fürdőzéshez, elég üres is volt a strand, de azért nem volt rossz az idő, sikerült is egy kicsit leégnünk. Ki gondolta volna, hogy áprilisban ildomos lenne naptejet használni, ugye…

Összesen majd 3 órát sikerült ellustálkodni, úgyhogy visszaültünk az autóba, és észak felé vettük az irányt. Nem akármilyen tájakon vitt az út, a burgerekkel marhacsordákkal tarkított legelők, szőlő- és narancsültetvények mellett ilyen szép hegyes-völgyes részek is előfordultak:

Lezárásként egy videó a partról, Nóri ragaszkodott hozzá, hogy a legszemtelenebb, barnás színű madár gyönyörű hangja is felkerüljön, fogadjátok hát szeretettel… 🙂

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s