Los Angeles, CA

Vagy eredeti nevén, ahogy a spanyolok a 18. században megalapították: El Pueblo de Nuestra Señora la Reina de los Ángeles del Río de Porciúncula, vagyis „A mi úrnőnknek, az Angyalok királynőjének faluja a Porciúncula folyón”. A települést később, az aranyláz idején szerezték meg maguknak az amerikaiak, azóta nekik szimplán csak L.A., vagy a „City of Angels”.

Los Angeles New York után az USA második legnépesebb városa, illetve inkább „várostömbje”, hiszen nagyon sok kis beolvadt településből áll össze (ilyen volt például a ma jól ismert Hollywood vagy Beverly Hills városrész is). Csak szűk értelemben közel 4 millióan lakják, az agglomerációt figyelembe véve pedig közel 20 milliósra tehető a népesség…ez kb. két Magyarország, egyetlen tömbben. Nem véletlen, és nem is álhír az, hogy L.A. kissé koszos, szmogos, sok a lecsúszott ember, és a soksávos-többszintes autópályák ellenére állandóak a közlekedési fennakadások is. Ennek tetejében a közelben húzódik a Szent András-törésvonal is, amelynek mentén a kőzetlemezek mozgása gyakran okoz földrengést, időnként – legutóbb pl. 1994-ben – igen pusztítót. (Mondjuk ez egész Kalifornia felett afféle Damoklész kardjaként lebeg sajnos, pedig ez az állam lenne a „Golden State”, a lehetőségek, szép tájak és a töméntelen napsütés hazája, de ugye semmi sem tökéletes.) Mindezek ellenére a mai napig sok ember választja lakhelyéül, hiszen a város és agglomerációja az üzleti, szórakoztatóipari, tudományos- és sportéletben egyaránt kiemelkedő a világon. Csak néhány kulcsszó: Hollywood, Staples Center, Caltech – ez utóbbit választották tavaly is a világ legjobb egyetemének. Rengeteg nagy világcégnek is itt van a székhelye, ennek megfelelően bőven akad munka a lakosságnak. Még akár az olajiparban is, merthogy a város alatt elterülő számos olajmezőből még mindig van egy, ami működik.

Los Angeles egyébként egy hatalmas olvasztótégely: a népesség közel fele spanyol anyanyelvű, ún. latinó (nagy részük persze Mexikóból jött), rengeteg az ázsiai (több, mint 11%), és nagyon sok más nemzet is képviselteti magát, egy felmérés szerint összesen vagy 140. (És együttesen több, mint 220-féle nyelvet beszélnek :)) Ezzel az óriási sokszínűséggel mi is találkoztunk jártunkban-keltünkben, elég megdöbbentő volt. Egy-egy nép komplett városrészeket is létrehozott magának, volt Kis Tokio, Kis Örményország, Kis Etiópia, Koreaváros…utóbbin átkocsizva pár fotót is készítettünk.

A városra csak egyetlen teljes napunk volt, úgyhogy erősen szelektálnunk kellett a látnivalók között, de a lényeg szerintem belefért. Egy kétórás stúdiótúrával kezdtünk a Sony Pictures Entertainment-nél – vagy ha így többet mond: Columbia Pictures, ami már beleolvadt az előbbi vállalatba -, egész érdekes volt, jól bemutatta, hogy is néz ki belülről egy „álomgyár”. (Csak azért nem tehetem elé a hollywood-i jelzőt, mert a cég székhelye területileg már Culver City városrészhez tartozik :)) Az élményhez Tony, a kissé túlpörgött túravezetőnk is elég sokat hozzátett, ez egyébként itt kint nagyon jellemző, hogy minden „guide” szuperhatásvadász és szuperlelkes, de ez abszolút pozitívum. Láttunk felépített, berendezett forgatási helyszíneket, zenei próbatermet, pár híresség lakókocsiját, sőt, konkrétan egy forgatás mellett is elhaladtunk a hatalmas parkból kifele menet, nem is volt szabad pisszennünk vagy fotózgatnunk. Tony-t nemcsak ez a probléma izzasztotta meg kissé, hanem az is, hogy kiejtse végre helyesen a „Szerencsekerék” szót…de hát ő akarta tudni, hogy hogy van a „Wheel of Fortune” magyarul, amely játékot egyébként náluk töretlenül vetítenek még mindig, immár 1975 óta. Ezen kívül a Sony Pictures nevéhez köthető például az Óz, a csodák csodája, A Kaptár vagy a Men in Black c. film, illetve a Rémrendes család c. sorozat, csak hogy mégis néhányat említsek még a számos kiadott produkció közül.

A stúdiótúra után ténylegesen is betettük a lábunkat Hollywood-ba, amit kissé gúnyosan „Tinseltown”-nak is becéznek (nem is tudom, hogy lehetne ezt jól lefordítani, talán Giccsváros? Flitterváros?). Itt van minden, ami a csillogással, sztárokkal, filmekkel kapcsolatos: gyárszerűvé nőtt stúdiók, a Walk of Fame (az utca a hírességek csillagaival), a híres Kínai Színház (TCL Chinese Theatre, előterének betonjában sok sztár kezének-lábának lenyomatával), vagy éppen a Dolby Theatre, ahol 2002 óta az Academy Awards-ot is tartják, jövőre már a 86.-at. Ez egyébként az a bizonyos „Oscar-gála”, de erről, ill. az előbbiekről majd úgyis fogok írni még bővebben egy másik bejegyzésben.

Hollywood-ban magukkal a sztárokkal is lehet találkozni, ha máshol nem, hát Madame Tussauds helyi panoptikumában (nem elírás, hivatalosan már tényleg nincs aposztróf a névben). A hálózat első kiállítását egyébként Londonban, 1835-ben hozta létre a francia viaszszobrász, Marie Tussaud, de azóta többet is alapítottak már szerte a világban; mondjuk nem túl sokat, úgyhogy ha már épp itt jártunk, gyorsan benéztünk, elég vicces program volt.

Ezután kocsikáztunk kicsit Beverly Hills városrészben, hogy vessünk egy pillantást Los Angeles szebbik arcára is – végiggurultunk a Rodeo Drive nevű puccos bevásárlóutcán, meg a gazdagok által lakott, csilli-villi, pálmafákkal övezett főúton.

Utána felkocsikáztunk egy dombra, a híres Griffith Observatory-hoz. Maga a csillagvizsgáló aznap zárva tartott, de nem is emiatt mentünk, hanem hogy készítsünk pár fotót az innen jól látszódó, ikonikus Hollywood Sign-ról. A híresztelésekkel ellentétben a felirat biztonsági okokból már egy jó ideje el van kerítve, nem lehet teljesen megközelíteni, pláne nem üldögélni rajta, úgyhogy ilyesmivel nem is próbálkoztunk 🙂 Egyébként a nagy fehér betűk 1923 óta állnak a hegyen; az eredeti terv szerint csupán másfél évig reklámoztak volna velük egy ingatlanfejlesztési projektet, de annak befejeztére a Sign már a városrész és a filmipar szimbólumává ill. turistalátványossággá vált, így végül fenthagyták. Mellesleg közel 30 évig még a projektre utaló “Hollywoodland” szót lehetett kiolvasni a betűkből, és ezek éjszaka még világítottak is. Egyéb érdekességek itt és itt.

A nap végét Los Angeles térség partmenti városkájában, Santa Monicá-n töltöttük, ami óriási strandjával és kikötőjével pláne teljesen helyretette bennünk a belsőbb kerületek szennye és a drogos, fogatlan hajléktalanok által okozott vizuális károkat. (Bár itt meg erős lelki kár súlytott aztán minket, amikor megláttuk az $53-os cédulát a naplemente utánig parkolóban felejtett autónk szélvédőjén :)) Nagyon fújt a szél, de ez nem tántorított el minket attól, hogy kisétáljunk, és életünkben először megérintsük a Csendes-óceán vizét – ugyanolyan, mint a többi tengeré 🙂 Majd fotózkodtunk itt a híres 66-os út végét jelző táblával is, ami után egy szép Route 66-es penny tekergetése sem maradhatott el.

Mindezek után kicsit fáradtan értünk haza, de legalább sikerült egy általános képet kapni a városról. Persze ez az a hely, ahol simán el lehetett volna tölteni még egy hetet is – meg lehetett volna keresgélni a hírességek házait Malibu partján, ahol mellesleg a Baywatch-ot is forgatták, vagy el lehetett volna látogatni a Grammy múzeumba, ill. akár a Staples Centerbe, ahol a magukat a zenei díjakat kiosztják, netán le lehetett volna még fotózni a híres-hírhedt Playboy-villát, a különféle vidámparkok kipróbálásáról nem is beszélve. Tényleg végtelen a lehetőségek tárháza. Korábbi álmodozásaim ellenére már nem biztos, hogy élnék is Los Angelesben, de el kell ismerni, hogy a turistáknak egy igazi paradicsom 🙂

Reklámok

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s