What’s up, doc?

Nem hiszem, hogy van olyan normális ember, aki szeret orvoshoz járkálni. Pláne nem külföldön, ahol az is egy plusz kihívás, hogy úristen, de kihez? Mikor? Hogyan? Hol fogadják el egyáltalán a biztosításomat? Meg fog majd érteni a Köpenyes Kannibál, és én magam majd megértem-e őt? (Grátisz probléma a hozzám hasonló nehéz eseteknél: hogy mondják azt angolul, hogy “teszedleaztaspatulát”? :D) Brrrr. A homloküreggyulladásom viszont nemrég kereken egy év után úgy gondolta, ismét felszívja magát és előbújik kicsit, elvégre ez egy hatalmas pillanat az ő életében, ennyi időt ritkán tud átvészelni egyhuzamban egyetlen barlangban. (Mert hogy tavaly nem kezeltek ki rendesen, annak már akkor elég egyértelmű jelei voltak…) A jubileum megünneplésére meghívta jó barátját, Mr. Arcüreg Gyuszit is. A többnapos dínomdánom pedig aztán annyira a tetőfokára hágott, hogy néhányszori csitítgató kamillaszippantgatás után már én sem hagyhattam szó nélkül, pedig igazán nem szeretek partigyilkos lenni. Félretettem a félelmeimet, irány a rendelő…

És akkor essen néhány szó az amerikai egészségügyi ellátásról. Pontosabban csak kettő: piszok drága 🙂 Hálát kell adni az otthoni helyzetért, hogy még adott esetben – ha például nincs munkáltató, aki fizetné utánunk a járulékokat – mindössze havi 6600 Ft-ért is teljes ellátást kap az ember, ha szüksége van rá. Ha nincs ennyije, akkor méltányossági alapon átvállalja a fizetést az önkormányzat, csupán utána kell járni. Itt viszont nincs nagyon ilyen, mélyebben bele kell nyúlni a zsebbe, nem véletlen, hogy az USA közel 316 millió fős lakosságából valami 44 millióan nincsenek egyáltalán biztosítva, sokan nem akarják, vagy esetleg nem is igazán tudják kifizetni.. (Persze az alapvető ok az, hogy itt a fejlett országok rendszerétől eltérően eü biztosítás vásárlása nem kötelező. Ez ellen próbál Obama erőteljesebben fellépni, akit bővebben érdekel: ObamaCare.)

Szóval ez tiszta sor, ha nem akar az ember gatya nélkül maradni, akkor a biztosítás nagyon fontos, mindenhol az, de itt pláne. Ha pedig valaki úgy tartózkodik külföldön, mint én, turistaként és globális unemployed-ként, akkor nemcsak a külföldi biztosításáról kell magának gondoskodnia, hanem az otthoni minimál TB önkéntes alapú fizetgetésével is számolnia kell – afféle dupla biztonságként amúgy is erősen ajánlott, illetve elvileg kötelező is. Amin viszont sokat lehet agyalni, az az, hogy az a bizonyos “visitor insurance” milyen legyen, limitált fedezetű vagy átfogóbb, előbbi jóval olcsóbb, de alkalmanként csak adott – nem túl magas – összeghatárig vállalja át a költségeket, utóbbi drágább, de mindig a kezelések teljes összegének adott százalékát állja, persze többnyire csak az önrész után. Nehéz okosnak lenni, hogy mit válasszon egy alapvetően egészséges – bár utóbbi időben kétségtelenül elég peches 🙂 – ember, aki épp csak a véletlenekre való felkészülésre törekszik, én végül a kockázatmentesebb, átfogóbb csomagok egyike mellett döntöttem.

Na de térjünk vissza a fejemre, ami olyan volt már múlt héten, mint egy túlfújt lufi, és arra a problémára, hogy antibiotikumot itt is csak egészségügyistől lehet beszerezni normál esetben, hálistennek. Amikor baj van, akkor persze bosszankodik ezen az ember, és utánanéz a neten az esetleges alternatív forrásoknak is, de az “én a kisállatkereskedésben vény nélkül kapható haltablettát tolom, az nagyon jó” jellegű mondatok olvasása után inkább úgy döntöttem, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Szóval gyorsan valami orvost! De kit, hol, és mennyi lesz vajon? És ekkor jött képbe kedvenc drogériám, a CVS, és a benne üzemelő Minute Clinic, ami bejelentkezés és sorbanállás nélkül, szabott és relatíve kedvező árakon fogad bárkit megfázással, csípésekkel, ügyes-bajos apróságokkal. Itt kötöttem hát ki, és csak jót tudok róla mondani, tényleg alig kellett várni, majd némi kikérdezés és általános vizsgálat (gyors lázmérés, torokba nézés – tökéletesen spatulamentesen! -, vérnyomásmérés PULCSIN keresztül, sőt mi több, tüdő meghallgatása a pulcsin át :D) után pedig megkaptam, amiért mentem. Még többet is, mert itt az otthon szokásos gyógyszerből a pillesúlyom ellenére a nővérke cirka háromszoros dózist írt már elő, napi 8 darab giga tablettát, és 10 teljes nap erejéig, azt hiszem, ő végre komolyan vett egy szegény ártatlan lufifejet 🙂 Nem volt éppen mellékhatásmentes a dolog, szépen sikerült átszunyókálnom szinte az egész Húsvétot is tőle, de úgy néz ki, ezzel végre pont került egy hosszú, hosszú történet végére.

plate_pill

Négy gyógyszer ebédre, négy gyógyszer vacsorára, közte némi orrcsepp és egy kis probiotikum, nyami-nyami. Peti a végén már azzal cukkolt, hogy olyan lettem, mint János a Munkaügyek című kedvenc magyar sorozatomból. Nem értem, mire célozhatott.. 🙂

Ja, egyébként az antibiotikum itt néhány élelmiszerüzletben ingyen van (!), erről a miniklinikán tájékoztattak a saját érdekük ellenére is, majd el is faxolták a receptet a helyre, így már készen várt a pakk, mire odaértünk. És még azt is megengedték, hogy rágótablettás formát kérjek, mint a gyerekek, hát ennél a pontnál aztán végképp úgy éreztem magam, mint egy kiskirály. Egy kiskirály, csak épp korona nélkül, mert az azért mégsem mutat olyan jól egy lufin. CVS-t Magyarországra!

Advertisements

2 thoughts on “What’s up, doc?

  1. Lalee

    Jobbulást Nóri! 🙂 Akkor már megérte kimenni, ottani orvosok meggyógyítottak 🙂 Amúgy köszönöm, hogy a Munkaügyekre felhívtad a figyelmem a múltkor már az első évadot ki is végeztem. Tényleg hatalmas sorozat 🙂 😀

  2. Nóri

    🙂 Örülök, hogy tetszik, bár van pár gyengébb rész is, de a jobbak ütnek, még többször újranézve is felfedezek bennük időnként valami újabb gag-et 😀

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s