National Civil Rights Museum

Memphis egyik leghíresebb látnivalója a National Civil Rights Museum, amelyet abban az épületben rendeztek be, ahonnan 1968. április 4-én egy James Earl Ray nevű férfi végzetes lövést mért a szemközti Lorraine Motel erkélyén álldogáló Martin Luther King-re, a Nobel-békedíjas lelkészre és polgárjogi aktivistára. A motel egyike volt akkoriban azon kevés szálláshelyeknek Memphisben, amelyek fogadtak fekete vendégeket, így Dr. King is itt vett ki szobát, mikor a helyi fekete egészségügyi dolgozók sztrájkja miatt a városba érkezett.

Lorraine Motel

King leginkább a fehérek és feketék közötti egyenlőségért harcolt, ahogy az a híres 1963-as washingtoni beszédéből is kiderül:

“Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”
Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.
Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni…
Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.”

A múzeumi látogatás keretében ma az ominózus motel erkélyére is fel lehet menni, sőt, az ablakon keresztül meg is lehet nézni Dr. King egykori szobáját (Room 306). A bejáratnál a következő ószövetségi sor fogadja a látogatókat:

“Ímhol jő az álomlátó! Most hát jertek öljük meg őt (…) és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.”

A kiállítás nagyrészt magára a merényletre, a (bér)gyilkos elő-és utóéletére, bizonyítékokra, stb. koncentrált, ezt páran sérelmezték, de nekünk érdekes volt. A tanulság: az FBI elől nincs menekvés 🙂 Eszméletlen, hogy milyen részletességgel rekonstruálták az esetet, majd gyakorlatilag néhány hét múlva el is csípték a tettest Londonban, hiába volt Mr. Ray-nek mindenféle álneve, hamis okmányai, és valószínűsíthetően cinkostársai is. A férfi amúgy visszaeső bűnöző és szökött fegyenc volt, de a gyilkossági ügyben élete végéig kitartott az ártatlansága mellett – bár a halálbüntetést elkerülendő, legelőször beismerő vallomást tett, de azt aztán igen hamar visszavonta. Végül “csupán” 99+1 évet kapott 🙂

Természetesen a múzeumban volt szó általánosságban is az afro-amerikaiak történelméről. Az első feketéket az 1600-as évek elején hurcolták be a kontinensre az európai gyarmatosítók Afrika egyes országaiból, hogy azokat rabszolgaként dolgoztassák a bányákban, ültetvényeken (munkaerőhiány volt, az őslakos indiánok pedig nem bírták olyan jól a strapát…). A déli államokban egészen 1865-ig, az Abraham Lincoln elnök nevéhez köthető teljes felszabadításukig elnyomásban éltek – persze igen sokan próbáltak északra szökni az ún. “Földalatti Vasút” szervezet segítségével, gyakran sikerrel. Bár ezután szabad emberek lettek, nagyon sokáig szenvedtek a faji megkülönböztetéstől és az egyenlőtlen bánásmódtól: egészen a 20. század első feléig csak a számukra kijelölt étterembe, színházba, stb. járhattak, teljesen szeparált iskoláik és szállodáik voltak, és a járműveken is csak a nekik fenntartott helyeket foglalhatták el, már ha nem állították fel őket onnan is a fehérek javára. 1955-ben egy alabamai fekete asszony, Rosa Parks megelégelte ezt, és megtagadta a székének ilyenmódú átadását, vállalva ezzel a letartóztatás terhét is. Nem ez volt az első ilyen “lázadás” azokban az időkben, de az ő esetéből lett aztán a legnagyobb botrány, és ekkortól kezdődtek meg az igazán erőteljes amerikai polgárjogi mozgalmak, élükön Dr. King-gel.

A mai helyzetet meg nagyjából mindenki tudja –  valamennyi nyoma van még a szegregációnak, a fejekben biztosan (bár ebbe külföldiként nem nagyon lát bele az ember), de mellé meg csak meg kell nézni az elnököt..ennyit az álmokról 🙂

Reklámok

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s