2013. február havi bejegyzések

Greenville, SC

Végre a januári rossz idő és punnyadás után kezd egy kicsit tavasziasra fordulni a helyzet. Hétvégére pont megint esős időt mondtak mindkét hetek óta tervezett úticélunkra, de végül csütörtök este azt vettük észre, hogy keletre csak egy kicsit később érkezik meg az áldás, így pillanatok alatt meg is született az új terv, hogy megnézzük Észak- és Dél-Karolina államot. Gyorsan foglaltunk is szállást péntek és szombat estére.

Munka után el is gurultunk Greenville-ig – a dél-karolinaiig, merthogy ilyen nevű telepűlés szinte minden államban van. A 350 mérföldes útnak és az egy órás időeltolódásnak köszönhetően helyi idő szerint éjfélkor érkeztünk csak meg, így a másnapi program összerakása után már csak alvásra futotta az erőnkből. Reggel bementünk a belvárosba sétálni egy kicsit, és megnéztük a Falls Parkot. Szép idő volt, többek között már virágzott a nárcisz is:

NárciszokÁrvácskák

A park egyébként a Reedy folyón lévő vízesés körül terül el, szépen gondozott terület, itt épült szűk 10 éve a Liberty Bridge, mely egy bő 100 méteres, igen aszimmetrikus geometriájú függőhíd. Érdekessége, hogy a tartó kábelek csak a hídpálya egyik oldalára csatlakoznak. Készítettünk fotókat is, ezek talán jobban el tudják mesélni a hely hangulatát.

Ezután a Shoeless Joe Jackson Museumot látogattuk meg, ami a híres baseball játékos egykori otthonában volt berendezve. A századeleji sportoló arról kapta a nevét, hogy egyszer egy meccsen felhólyagosodott a lába, és ezért cipő nélkül volt kénytelen folytatni a játékot. A múzeum személyzete egyébként nagyon kedves volt, személyre szabottan is meséltek nekünk, és amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, még fotót is készítettek rólunk, hogy feltehessék a Facebook oldalukra. 🙂

Aznapra sokmindent terveztünk még, így beültünk az autóba, és az innen bő száz mérföldre délkeletre fekvő Columbiába, Dél-Karolina fővárosába utaztunk. Ez már egy másik bejegyzés lesz. 🙂

“Early spring”

Lassan vége a télnek. Ez egészen biztos, hiszen Punxsutawney Phil, a pennsylvaniai időjós mormota is korán abbahagyta idén békés téli szunyókálását. (Itt február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján az európai hiedelmekkel ellentétben nem a medve leselkedik ki barlangjából, és bújik esetleg vissza árnyékát meglátva, hanem ő.) Ébredését-ébresztését a helyi amerikaiak óriási ceremónia keretében ünneplik: ezrek gyűlnek össze öltönyt vagy valamilyen mormotajelmezt öltve, hogy megnézzék, hogy vélekedik őnagysága a tavasz kezdetének időpontjáról. Phil élete egyébként ezt az ún. Groundhog Day-t leszámítva nemigen rejteget nagy izgalmakat, az év további részében békésen éldegél és szundikál egy helyi könyvtárban “nejével”, Phillis-szel. Bár igaz, ami igaz, januárban azért kissé be volt táblázva (ld. 30 mp-nél a videót).

Hogy Philnek mennyire jók a megérzései, azt nem tudjuk, mindenesetre mi bíztunk benne, és hétvégére elutaztunk kelet felé várost nézni. Egyelőre jó az idő, beszámolók később 🙂

Frist Center

Ez a hétvége se volt elég meleg ahhoz, hogy végre kiránduljunk vagy utazzunk valahova, maradt aaaa….Downtown. Ott megnéztük a Frist Center for the Visual Arts múzeumot – nemigen van már sok olyan nagyobb látványosság, amit ne lőttünk volna ki eddig Nashville-ben 🙂

A múzeum mindig más és más időszakos kiállításoknak ad helyet, és a mostani sajnos nem volt annyira nagy szám, csupán néhány teremnyi festményt mutattak be holland impresszionista és német expresszionista művészektől. Meg volt egy picike blokk pár modern képpel és ún. interaktív installációval is, olyasmikkel, mint amilyenek a Corvin Plázában is vannak otthon, az mondjuk tetszett. Csak itt focizás és halak etetgetése helyett “rajzolni” lehetett a kivetítőre, vagy az ún. “Text Rain” nevű alkotásnál egy vers szavainak hulló betűit lehetett meg-megpihentetni a vállainkon. Készült róla videó is, de azon nem nézünk ki teljesen százasnak 🙂 Úgyhogy jöjjön inkább pár kép.

Hóval még nem nagyon találkoztunk, eltekintve azt a minimális réteget, ami Floridából hazaérve fogadott minket. Ma reggelre hasonlóan komoly mennyiség hullott, aztán mire befejeztük a Skype beszélgetéseket, gyors olvadásnak is indult, de még az utolsó pillanatban megörökítettem. Nórit nem tudtam lebeszélni a rajzolásról, aminek alább látható az eredménye, de szerencsére 10 perc múlva már nagyjából elolvadt teljesen, úgyhogy újra büszkén feszít a gép. 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Remélem ezzel le is zárhatjuk a telet (hét közben 20 ºC fölött is volt a hőmérséklet, csak elmúlt sajnos, mint a fiatalság), mert már nagyon jó lenne a hétvégéket a szabadban tölteni…