Amerikanizálódás

A héten beléptünk kinttartózkodásunk ötödik hónapjába. Ha megköszönünk valakinek itt valamit, és ő csak annyit mond rá, hogy “ühüm”, már nem tartjuk furcsaságnak vagy kelletlenségnek a részéről, itt ez így szokás. Már az se meglepő, ha tüsszentéskor valaki nem a tenyerét, hanem a könyökhajlatát teszi a szája elé (ebben még van is logika, mert a kilincset, kapaszkodót végülis aztán tényleg nem az utóbbival fogdossa tovább az ember :)). Megszoktuk, hogy a boltokban nincs karalábé, csirkemáj vagy túró, sőt óborzalom, Túró Rudi sem. Mázsaszámra eszem már az itteni Hershey’s csokit, Peti meg sportot űz abból, hogy minél kevesebbért minél több dobozos Coca-Colához jusson (eddigi rekordja: 6.79 dollár/24 doboz, bár még azóta is itt van a fele a nyakunkon). Hízunk – na jó, leginkább csak én. Azt hiszem, eddig tényleg csak egy dolog maradt ki az életünkből, ami miatt még mindig nem voltunk úgymond igazi ááámerikaiak: egy kosármeccs. Küldetés immár teljesítve 🙂

Peti egyik kollégájáék szóltak tegnap, hogy van még estére két ingyenjegyük – meg pont ilyen “Employee Day”-t is tartanak a csarnokban -, úgyhogy kapva kaptunk az alkalmon. Az egyetem lánycsapata (Vanderbilt Commodores) játszott a Tennessee University ellen, ahhoz kellett gyorsan a szurkolóközönség, bár végül a helyiek kikaptak, úgyhogy nem lehettünk túl hatékonyak…

Nekem maga a meccs is tetszett, de a körítés meg a hangulat az pláne. Már az aulában úgy sózták ránk a szurkoláshoz szükséges csillogó pompomokat (aranyszínűt, mert a fekete mellett az jellemzi a helyi csapatot), volt vattacukor meg popcorn meg kóla, dübörgő zene, Vanderbiltes ugrálóvár…sőt, még Vandy-s matricatetoválást is kaptunk az arcunkra mindketten, bár Petit kicsit nógatni kellett ehhez 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

(Az ősziek után amúgy álmomban se gondoltam volna, hogy így számít rám, és hogy valaha ennyi közöm lesz még a Vanderbilthez, teljesen legálisan és hivatalosan 😀)

A csarnokra és a szervezésre nem lehetett panaszunk, ahhoz képest, hogy “csak” egyetemi keretek között zajlott minden, volt feka vendégelőadó által elénekelt himnusz, fúvószenekar, nagy kivetítők, rengeteg kamera, pici demófilmek a játékosokról, nyereményjátékok, jelmezes kabalaemberek – egy hajóskapitányszerűség, továbbá egy savanyú uborka.. 😀 -, pompomlányok (igen, fiúk, lesz róluk kép meg videó is lejjebb). Utóbbiak a szünetekben sokszor be is dobáltak ezt-azt a nézők közé, pl. kis doboz pizzákat, reklámpólókat, csak mi ehhez kissé magasan ültünk. Más szempontból viszont nagyon jó helyünk volt a második szinten, leszámítva két apróságot, egy Peti mellett terpeszkedő és őt rendszeresen nyaggató félgyogyóst, meg egy, a videó bal sarkában látható drukkerszörnyeteget 😀

A félidőnél egy ázsiai artistanő is szórakoztatott minket. A macskanyávogásra hajazó aláfestő zenéje kicsit ütött, de amit csinált, az előtt le a kalappal 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

További képek és videók az eseményről:

Mit is mondhatnék…az amcsi kosármeccsek a “kenyeret és cirkuszt” elv modernkori megtestesítői. Egy hely, ahol negyed órán belül akkor is elkezdesz üvöltözni és integetni a gagyi pompomoddal, ha amúgy sportot csak űzni szeretsz, de nézni nem; ahol akkor is csalódott vagy az egyik csapat kihagyott kosara után, ha előtte életedben nem hallottál még róluk; és ahol akkor is kérsz ingyenkólát és vattacukrot, ha amúgy nem is szereted. Ez egyszerűen kell a feelinghez, éppúgy hozzátartozik, mint a dagadt feka, aki csak a széke karfájára ül ki, mert bele már nemigen férne, miután pedig elfogy a tacója, felháborodott “ou meeen!” felkiáltással gurul el a büfébe újabb adagért. (Azóta is ezen röhögünk :)) Remélem, nem ez volt az utolsó meccsnézésünk idenkint…

Advertisements

3 thoughts on “Amerikanizálódás

  1. Lalee

    Óriási a poszt, teljesen átjött a feeling 🙂 Köszönjük! 🙂 Még annyi érdekelne, az “Amerikanizálódás”-ból, hogy van-e különbség pl. az amcsi kaják és itthoni változataik között? Gondolok itt mondjuk a nem mekis hamburger/hot-dog kombóra.

    1. Nóri

      Köszi, ill. szívesen 🙂 A kajákról annyira nem tudok nyilatkozni, mert én otthon sem vagyok nagy fogyasztó… Hotdogot kóstoltam már, az elmegy, de a virslit itt legtöbbször marhából – angusból – csinálják, nekem meg az otthoni baromfi jobban ízlik (tudom, micsoda kannibalizmus :D). Peti viszont evett többször itt hamburgert, és arra azt mondja, hogy az általában jobb.

    2. Peti

      Gondolom mindenkinek ismerős az az otthon sajnos gyakori típus, amikor a szupermarketekben mindenhol kapható vékony, fagyasztott húspogácsát (vagy ahhoz hasonló méretűt) tesznek bele egy nagy buciba, a rendes adag húst meg zöldséggel pótolják. Persze az ár is alacsonyabb, szóval azt nem mondom, hogy átverés, de burgernek hívni is túlzás. Nameg sokszor a hússal is gondok vannak, otthon szinte mindenhol tejmarhát kapni, idekint meg évszázados hagyományai vannak a minél tökéletesebb húsmarhák kitenyésztésének. Persze érthető is, hiszen otthon inkább a sertés megy, itt meg a marha az alfa és az omega.

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s