The Dalí Museum, St. Petersburg, FL

Mivel Florida déli csücskéből elég húzós lett volna egyben hazaautózni, főleg délutáni kezdéssel, az Everglades – és Siesta Key hatalmas strandjának gyors megtekintése – után egy éjszakára még megszálltunk a kissé hülye nevű, de legalább északabbra levő Tampa városában. Innen reggel a bő 12 órás út megkezdése előtt még gyorsan átruccantunk a szomszédos városkába, St. Petersburgba, hogy megnézzük a híres Dalí múzeumot.

Hogy mit keresnek egy európai művész alkotásai Amerikában? Salvador Dalí, a 20. századi szürrealista spanyol festő igen sokfele járt a világban, és többek között a tengerentúlon is élt jópár évig feleségével és egyben múzsájával, Galával. Itt találkozott aztán későbbi rajongóival és támogatóival, a vagyonos Morse házaspárral, akik hatalmas gyűjteményükre alapozva hozták létre a század vége felé a floridai kiállítást. (Természetesen a “hivatalos” múzeum Dalí katalán szülővárosában található, de sokan ezt is hasonlóan átfogónak tartják.)

A floridai múzeum épülete már kívülről is nagyon különleges és impozáns (na meg hurrikánálló :)), és belül sem éppen szokványos a DNS kettős spiráljának lefutását követő lépcsőjével. A kiállított festmények hasonlóan izgalmasak és szürreálisak, azok figyelmét is lekötik, akik amúgy nem mondhatók kiköpött múzeumcirkálóknak. Fotózni sajnos nem lehetett, de néhány kép, amit láttunk például: “Az emlékezet állandósága“, “Szerkentyű és kéz“, “A hallucinogén torreádor” (kép a képben, segítség: a zöld rész a torreádor nyakkendője), “Légkoponya meggyaláz egy hangversenyzongorát” (ó anyám!), “Gala a Földközi-tengert nézi, amely 20 méteres távolságból Abraham Lincoln arcképévé változik“. Na az biztos, hogy a spanyol bajuszhuszár nem volt teljes mértékben normális, vagy csak rendszeresen szedett valamit. (De valahol olyat is olvastam, hogy Gala parfümbe mártott vattapamacsokkal nyomkodta a szemét a víziók érdekében.. :D)

A festmények (és pár kisebb szobor, merthogy Dalí a festészet mellett más művészeti ágazatokban is próbálkozott) megtekintése után lementünk még a múzeum pici kertjébe is. Annak a közepén állt ugyanis a “Tree of Wishes”, egy fa (Ficus sp.), amelynek ágaira a hagyománynak megfelelően mi is felaggattuk a kiállításon kapott karszalagunkat, és kívántunk valamit. Remélem, a fikusz üres belépőket is elfogad, mert nem volt nálunk toll, hogy rá is írjuk az óhajt a hátuljukra.. 🙂 Képek a galériában!

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s