Everglades National Park, FL

Keys után két napot szántunk az Everglades-re, ami az USA harmadik legnagyobb nemzeti parkja. A Föld legnagyobb mocsárvidékeként tartják számon, amit az Okeechobee nevű tó túlfolyása tart fenn. Egyedülálló természeti jelenségről van szó: egy 60 mérföld (közel 100km) széles folyam, amelynek átlagos mélysége csupán 15 cm (!), folyása pedig igen lassú, napi 30 métert tesz meg. A neve River of Grass, azaz Füvek folyója, amire az alábbi fotó azt hiszem jó magyarázatot ad:

River of Grass

Egy nagy prériről van tehát szó, ami egyben egy folyó is. 🙂 Először a park déli részét vettük célba, a Pa-Hay-Okee Overlook-nál tett rövid séta után a Flamingo Visitor Centerhez autóztunk le, ahol béreltünk egy négyszemélyes kenut, és eleveztünk a 3 mérföldre lévő Coot Bay-hez az odavezető kis csatornán. Természetesen ezt is mangrovék övezték (egyébként a Föld legnagyobb egybefüggő mangrove populációjának az Everglades ad otthont), amik között madarak hűsöltek, és találkoztunk egy aligátorral is, ez a park egyik legismertebb állata – mármint nem ez a konkrét példány, hanem általában. 🙂 Ami különösen tetszett még, az a bazi nagy csend volt: nem süketszoba, hanem olyan hely, ahol csak a természet lágy hangjait hallani, az egészet valami különös nyugalom hatotta át.

Következőnek a Christian Point Trail-nek vágtunk neki, de kb. 100 méter szűnni nem akaró sárdagasztás után gumicsizma híján jobbnak láttuk visszafordulni – Nórinak vietnámi papucsban persze ennyi is elég volt ahhoz, hogy minden ruhadarabját összesározza, a kalapját is beleértve. 🙂

LéggyökerekNem egyszerű terep...

Következett a Mahogany Hammock nevű kis ösvény, ez lényegében egy hosszú palló, ami körbevisz egy erdei részen. Az Everglades a szubtrópusokon van, de az éghajlata közelebb áll a nedves trópusihoz, amit itt nem volt nehéz tetten érni: hihetetlenül gazdag élővilággal találkoztunk.

Utolsó megállónk a Royal Palm Visitor Center melletti ösvény volt, itt madarakon és teknősökön kívül sikerült jónéhány aligátorba is belebotlanunk, mígnem lement a nap, és Hialeah felé vettük az irányt, előző nap ugyanis itt sikerült szállást foglalnunk. A gyomrunk ekkor már elég hangosan korgott, úgyhogy megálltunk Homestead-ben a Gator Grill nevű kis útszéli büfé-étteremben (mottó a bejáratnál: You’ve seen the gators, now taste them), ahol mi mást is kérhettem volna, mint aligátort. Elég fűszeresen készítették, így a valódi íze rejtve maradt (talán nem véletlenül…), de egyébként hasonló volt a marhahúshoz, csak jóval rágósabb.

Másnap a park északi részét látogattuk meg. Végigmentünk a Loop Road-on, ahol sikerült lencsevégre kapni néhány madarat ill. aligátort, majd Everglades Cityben a Gulf Coast Visitor Centertől hajókáztuk a Ten Thousand Islands nevű régióban. Itt madarak százain és mangrovés partokon kívül a hajó körül néha delfineket is láttunk.

A park egyik kedvelt közlekedési eszköze a Bud Spencer filmekből ismerős airboat, a mocsaras területeken lényegében ez az egyetlen használható jármű. Délután kajtattunk is utána egy darabig, de nem sikerült megfelelőt találni: vagy túl hosszú és drága utat kínáltak, vagy nem volt már hely. Ezt egy picit sajnálom, nem lehet semmi egy V8-assal hajtott bazi nagy propeller előtt fülvédőben keresztül-kasul csapatni mindenen, de talán lesz még alkalom máskor, máshol. Azért egy fotóval gazdagabb lettem. 🙂

Airboat

Most volt talán először, hogy eléggé hiányzott egy rendes fényképező, sokszor jól jött volna egy teleobjektív és persze több részlet a képeken, de egyelőre tartom magam, nem dobok ki egy zsák pénzt egy olyan gépre, ami aztán ráadásul mindig egy külön csomag, nameg az élmények úgy is fontosabbak, emlékezni meg lehet egy rosszabb kép alapján is. Legalábbis ilyesmi gondolatokkal hűtöm magam. 🙂

Advertisements

6 thoughts on “Everglades National Park, FL

  1. Dia

    huuu, most nagyon irigy vagyok. mindig csak nézem tv-ben, rengeteg természetfilmet csinálnak ott, és most ti ott voltatok, hjaj:)

    1. Nóri

      Bocs, valamiért a hozzászólásod a spam mappába került, biztos a linkelés miatt, most vettük észre… Hát igen, erről a pitonhajkurászásról már lemaradtunk, pedig poén lett volna 😛

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s