Key West, FL

A Florida Keys-en töltött második napunk úticéljául a már emlegetett Key West városát, a kontinentális USA legdélebbi csücskét tűztük ki, útközben megejtve egy kis nézelődést és fürdőzést is a Bahia Honda State Park strandján.

Key West sokáig a menekültek és a kalózok tanyája volt, erőteljes benne a kubai-spanyol hatás, és mivel úgymond ma is csak egyetlen nagy út vezet be és egyben vezet ki belőle, sokan próbálják ezen a helyen megtalálni a nyugalmukat és lelki békéjüket. A 20. századi Nobel-díjas író, Ernest Hemingway is ide vonult el fiatalon a civilizáció elől, és itteni házának garázsában vetette papírra regényeinek csaknem háromnegyedét. (A háza ma múzeumként üzemel egyébként, csak sajnos nem volt már időnk megnézni. Pedig még macskakiállítás is van benne, sok-sok “táltos” – mellső lábán hatujjú, polidaktiliás – cicussal. Ezek állítólag Hemingway egykori génhibás házikedvencének, Hógolyónak a leszármazottai :))

Visszatérve, az útikönyv szerint Key West olyan, mintha egyszer valaha jóóóól megrázták volna az USÁ-t, és a “nuts”, a bolond-furcsa emberek sokasága mind ide hullott volna alá…és tényleg. Ráadásul a helyiek még büszkék is erre 🙂 Itt teljesen normális az utcákon és boltokban uralkodó őrült színkavalkád, a járda mellett parkoló vicces háromkerekű robogó, a khömm szivárványszínű zászlók vagy gagyi figurák a háztetőkön, vagy a rénszarvasagancsot viselő szerencsétlen kutya. Vagy az, hogy a kirakatban a próbababáknak kétszer akkora a mellük, mint a fejük. Vagy netán az, hogy az utcán a hömpölygő embertömegben időnként felbukkan egy-egy tyúk is a kiscsibéivel, és fel-alá sétálgat meg csipeget 😀 De beszéljenek inkább a képek. (Peti szerint úgyis túúúúl sokat írok mindig…mentségemre legyen, hogy még mindig unemployed vagyok :))

Key Westen elég sok a látnivaló, a múzeumokon és a sétálóutcán kívül ott van pl. az USA legdélebbi pontjának emlékköve, vagy az 1-es autóút 0. mérföldjének táblája, utóbbihoz mi is elnéztünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az egyik főfő attrakció pedig a naplemente (na, ebbe aztán nem sokat kellett invesztálnia a városnak :)), ami innen nézve állítólag különösen szép, így az év minden egyes napján számtalan turista sereglik a helység nyugati partjára még sötétedés előtt…mi is így tettünk hát. Lent zene szólt, és mindenféle mutatványos szórakoztatott minket:

Majd jött a várva várt esemény.

Közben végig ez a nénike gitározott és kántált mögöttünk – kissé rekedtes hangon – mindenféle szuper karácsonyi nótát, Petiék teljesen kiborultak már tőle 😀

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szerintem viszont igazi jelenség volt, olyan félig csöves-félig alkesz, de sorsával kiegyezni nem tudó és rendületlenül próbálkozó típus, csak nem nagyon figyelt rá senki, úgyhogy őt nagyon megsajnáltam, és kapott tőlem párat az amúgy tekergetésre félretett aprópénzeimből. Szokták mondani, hogy aki ad, az előbb-utóbb kap is, na ez itt Key Westen alig negyed órán belül bizonyítást nyert, amikoris találtam a földön egy, pont a tekergetős gépekbe való negyeddollárost, juppí 🙂

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

(Mondjuk egész Floridában nem találtunk ugye egy nyamvadt masinát, ahol felhasználhattam volna, talán majd máskor.)

Este hazafele vettünk egy key lime pie-t, a helyiek fő specialitását. Én a szénhidrátfüggőség ellenére nem vagyok nagy plötyisütis-krémes-pudingos, úgyhogy épp csak belekóstolgattam, de Petinek nagyon ízlett.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

key lime egyébként egy ázsiai citrusféle, amit még a spanyolok hurcoltak be ide, de ma már nem éppen gyakori növény Keys-en (sőt, egész Floridában lassan már kezd megszűnni a termelése), úgyhogy érdekes, hogy miért pont róla kapta mégis a legközismertebb nevét. (Ha már élővilág, akkor a szigetvonulatnak van viszont egy híres, ténylegesen őshonos faja, a key deer, ami állítólag annyira szelíd, hogy simán odajön az emberhez. Sajnos mi nem találkoztunk eggyel se, és a helyi szarvasrezervátumba se tudtunk ellátogatni az ünnepek és a látogatási szünet miatt.)

A harmadik, utolsó napunk a szigeteken nem volt túl eseménydús, így nem is szánnék rá külön bejegyzést…leginkább helyben strandoltunk (és kaptam ugye ott egy szülinapi érmét :)), illetve elmentünk északabbra a Biscayne Nemzeti Parkba, de ott egy rövidebb sétálgatós tanösvényszerűségen kívül nem volt semmi érdekes. Jöjjön azért egy-két kép róla zárásként.

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s