Csokimúzeum, Daytona Beach, FL

Floridai körutunk második állomása Daytona Beach városkája volt. Mi másért is álltunk volna pont ott meg pihenni, mint az Angell&Phelps Chocolate Factory és az általuk kínált rövid csokitúra miatt 🙂 Persze a környék sem volt utolsó.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAOLYMPUS DIGITAL CAMERA

A bolt bejárata:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az üzletrész, sok-sok, ízre és formára is különleges édességgel…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

…meg egy, a hitvallásomat kinyilatkoztató pólóval.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Nem mondom, hogy mindent megkóstoltam volna, például a csokoládéból készült tükörtojás kissé vegyes érzéseket keltett bennem 🙂 Ahogy a csokiba mártott pirított bacon is, pedig lehet, hogy egy kóstolást megért volna, végülis mi benne a rossz, a csoki jó, a bacon jó, külön fogyasztva is úgyis egy helyre kerülnének. (Otthon meg eddig még csak karácsonyi tréfák elemeként hallottam a szalonnAcukor nevű finomságról…)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az üzlet mögötti manufaktúrában egy kedves nénike kalauzolt körbe minket. Pontosabban amíg ő mesélt, mi nézhettük az üvegablakokon át, ahogy a sok csokiolvasztó, csokirázó, csokifújó gép között szorgosan tevékenykednek a csokigyári alkalmazottak.

Kukk!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Amíg a töménytelen mennyiségű alap csokoládémassza egy nagy tartályban 80 fok körüli hőmérsékleten olvadozott, vagy épp formákba kitöltve egy rázóasztalon próbálta elnyerni végleges és tökéletesen buborékmentes alakját, a dolgozók serényen csomagoltak, szortíroztak, pucolgatták és fertőtlenítgették a márványasztalokat, vagy éppen egyesével pakolgatták fel az előzetesen kissé megpörkölt pekándiókat egy speciális futószalagra – amin azokat előbb alulról, majd felülről érte a csokizuhatag zötyögés közben, a két réteg egyesülve pedig bársonyos bevonatot képzett a mennyei csemegén. Itt éreztem életemben először úgy, hogy pályát tévesztettem.

Az idegenvezető egyébként mesélt keveset magáról a csokoládéról, illetve a kakaófáról is, bár itt nem értettem mindent, meg őszintén szólva nem is mindig tudtam tökéletesen koncentrálni az elém táruló látvány miatt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A teljesség kedvéért azért utánaolvasgattam ennek-annak a Wikipédián is, biztos lesz, akit érdekel. “A csokoládé olyan termék, amely kakaótermékekből (kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor) és cukrokból készül, legalább 35% összes kakaó-szárazanyagot tartalmaz, ebből legalább 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag.” A fehércsokiban kakaóvaj – és a tejcsokihoz hasonlóan amúgy némi tej is – van, kakaópor, vagyis pirított kakaóbab-őrlemény viszont nincs, így az mondhatni csak egy szilárd, egészségtelen zsíííírtábla, amit hivatalosan nem is fogadnak el csokoládénak (bocs, Dia :D). Persze én is imádom, de tény, hogy élénkítő teobromint meg mindenféle szuper antioxidánst nagyobb mennyiségben csak a kakaópor tartalmaz. (Meg mondjuk mellékesen a szervezetben amúgy allergiás reakciók során felszabaduló hisztamint is, ami külső bevitellel is rosszulléteket okozhat sokaknál, úgyhogy ilyen szempontból meg egy jó pont a fehér versenyzőnek. Szerencsére nálam még tökéletesen működik a hisztaminbontó enzim, de a biztonság kedvéért azért továbbra is tartok majd rendszeres pralinéterheléses self-checkinget.)

A kakaóbabról magáról is pár infó: tulajdonképpen egy eredetileg dél-amerikai fa, a Theobroma cacao termésének magja, amelyet ma legnagyobb mennyiségben mégis Afrikából exportálnak mindenfelé. Törzséről közvetlenül lecsüngő gigászi, sárgás színű, rögbilabda formájú terméseinek köszönhetően most ez a fácska is felkerült a kedvenc növényeim listájára (a jelenség neve egyébként törzsvirágzás, vagy kauliflória), ez már annyira irreális és groteszk, hogy tetszik. Amúgy hogy kapcsolódjunk kicsit az amcsi kultúrkörhöz is, a Coca-Cola barázdás palackjának formájához épp a kakaó termése adta az ötletet, mert az erre kiírt pályázatot elnyerő tervező a könyvtárban kokacserje helyett csak a kakaófáról talált képet. Nahát!

200px-Matadecacao

A csokitúra legvégén meg is kóstolhattunk 1-2 pralinét, én karamellásat választottam, az kissé tömény volt, míg Peti bevállalta a csokibundás chipset is, és nem csalódott. Mármint tényleg nem csalódott, ízlett neki. Hát ezek történtek velünk Daytonában. Jó, hogy vannak még ilyen helyek, ahol a gépi tömeggyártás még nem szorította ki teljesen a kézit, ahol minden egyedi, minden friss, és mellesleg még látványosságnak sem utolsó.

Advertisements

6 thoughts on “Csokimúzeum, Daytona Beach, FL

  1. Lali

    Tudom, Nóri írta a cikket, de lenne egy kérdésem Petihez: Hogy tudtátok Nórit kiszabadítani ebből a környezetből és mennyi időbe került? 🙂 😀 Előttem egy olyan kép van, hogy Nóri két kézzel kapaszkodik az ajtófélfába Ti meg a lábánál fogva húzzátok 😀 😀 Bocsi Nóri 🙂

    1. Peti

      Igazából ebéd előtt voltunk, és Nóri már egy kicsit kókadozott, úgyhogy eme szerencsés körülménynek köszönhetően különösebb nehézség nélkül el tudtuk hagyni a helyszínt. 🙂

  2. Juci

    Ilyen múzeumhoz nem is kell olyan messze menni, Sopronban is van. Bár tény, hogy ott csokis pekándió nincs és még csak ilyen környezet sincs, de azért az sem rossz hely 🙂

    1. Nóri

      Hú de kár, hogy nem tudtam róla, pedig pár éve jártunk pont ott…eddig még csak marcipánmúzeumban voltunk, asszem Keszthelyen, meg a Várban is. Viszont hogy tudj róla, Pesten is nyitott csokimúzeum pralinétúrával, már lassan egy éve tervezzük a meglátogatását, Petitől kaptam már rá “kupont” is, csak eddig mindig közbejött valami… 🙂

  3. Dia

    Először is,,hogy néz már az a gyerek a képen, nagyon rémisztő:s.. másodszor fehér csoki rulz!!benyomtam egy keveset így karácsonykor 😀

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s