World of Coca-Cola

Atlantában minden képzeletünket felülmúlta a látnivalók sokasága: rengeteg parknak, múzeumnak, állatkertnek, botanikus kertnek, illetve időszakos kiállításnak (pl. Bodies, Titanic…utóbbit nagyon sajnálom is, hogy már nem fért bele) ad otthont a város. Három napba lehetetlen lett volna mindent besűríteni, de azért kitettünk magunkért 🙂 Szerencsére pont kifogtuk a hálaadás miatti hosszúhétvégés csúcsidőszakot, ami – persze a mindenhol hömpölygő, de még tűrhető mértékű embertömeg mellett – a legtöbb helyen akár este 9-ig tartó nyitvatartást vont maga után.

A főfőfő helyi látnivaló, amit már otthon kinéztünk, és amit nagyon vártam (annak ellenére, hogy egész életem során szerintem összesen nem ittam meg 2 dl-t az üdítőből), az a “kólamúzeum” volt, a World of Coca-Cola. Apukám járt régen a városban egy konferencián, és ő is ajánlotta, azóta mondjuk már új helyre, az Olimpiai Park mellé helyezték át az egészet.

A bejárat ünnepi fényárban úszott:

A jó kétórás kólatúra abszolút a giccs, az érzékek tornáztatása és a hatásvadászat jegyében telt: volt dalolászós-kabalafigurás mesefilmvetítés, füst, fények, a kóla titkos receptjét őrző széfhez való bejutás nagy csinnadrattával, mindenféle interaktív és kevésbé interaktív bemutató (pl. palackozóüzem, régi plakátok és üvegek, stb.), fotózkodás az óriási jegesmackóval (akihez én épp, hogy bejutottam, az utánam jövőket már “sorry, the polar bear needs some break” mondattal állították ki a sorból, hahaha! :)), illetve 3D mozizás speciális és vicces effektekkel, úgymint a székek fel-le mozgása és rázkódása az amúgy nagyon bárgyú történet eseményeinek megfelelően, vagy épp szél az arcba, víz (!) az arcba…hát bizony erőteljesen kapaszkodtam a le-lecsusszanó papírszemüvegem szárába, és persze végigröhögtem az egészet, az amcsik jó értelemben, de teljesen hülyék 😀

A túra legvégén nemcsak a helyben palackozott repikólákból kaptunk ajándékba, de végig is kóstolhattuk a cég több, mint 60 termékét a világ minden tájáról, kontinensek szerint csoportosítva.

Volt ott mindenféle üdítő a gyömbéres, epres, szőlős ízesítéstől kezdve a mangóson keresztül egészen a puncsosig, mindenféle cukros, műszínű borzadály, nagyon tetszett 🙂 Csak úgy ragadt az egész padló. Íme néhány a megízlelhető italok közül (összevágott kép):

Apropó, összetevők. A kóla eredetileg egy főleg kokalevél-kivonatból (“Coca”) és kóladióból (“Cola”) álló gyógyhatású készítmény volt, melyet egy atlantai gyógyszerész, J. S. Pemberton dolgozott ki a 19. század végén. A recept mára kissé módosult (például nincs már kokaintartalma :)), mellesleg utánozhatatlan, szupertitkos és szigorúan őrzött, a kiállításon erre igencsak kihegyezték a hangsúlyt, állítólag a Coca-Cola Company két vezetője ismeri csupán. A cég viszont elsősorban csak a kivonat gyártásáért és exportálásáért felelős, a higítást, édesítést és a palackozást már helyi üzemek végzik, ennek megfelelően régiónként más és más lehet kicsit az ízvilág, nincs teljesen globális recept. Gondolom, a jelenséget már sokan vélték felfedezni, de nekem személyes kólaivós tapasztalatok nélkül új volt az infó.

A kijárat eléréséhez szokás szerint itt is át kellett kelnünk előbb a kólás kulcstartók, kólás plüssök és kólás pizsamák háborgó tengerén. Az biztos, hogy ha csak valami egyhetes nyaralás céljából – és nem csurig kitöltött bőrönddel – jöttünk volna ki, erről a helyről választottam volna valami vérbeli amcsi szuvenírt 🙂 Így viszont maradt a jó öreg érmézés, Kitty meg ezalatt sofőrködött egyet. Képek erről, meg a kiállítás egészéről a galériában 🙂

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s