Nashville Downtown

Vasárnapra nem volt különösebb programunk, úgyhogy gondoltuk, ellátogatunk a helyi könyvtár főépületébe, amit többen itt már ajánlottak. A szolid fél (oda-vissza egy) órás, csupán “mégis menjünk már valahova”-jellegű séta végül egész érdekesen alakult: feltárult előttünk végre a belváros, minden zsúfoltságával, szürkeségével és szépségével együtt.

Eddig Nashville-t inkább olyannak láttuk, mint egy nagyra nőtt falut: mindenhol kis házak, sokszor erdei fák között megbújva, szökőkúttal, ajtajuk előtt a mai napig kintfelejtett töklámpással. Ahol mi lakunk – a társasági és egyetemi élet szempontjából belvárosban -, ott is inkább a páremeletes társasházak dívnak, sok-sok zölddel és cikázó mókusokkal. A tényleges belváros, a Downtown azonban nagyon más.

Felhőkarcolók (fent jobb szélen pl. az AT&T telekommunikációs társaság irodaháza, az ún. Batman-torony), szmog, és szinte csak autók, emberek alig. Valamint itt találkoztunk először félcsöves-szerzettel, amivel eddig még itt sehol sem. Úgyhogy konstatáltuk, hogy az albérletünk baromi jó helyen van 🙂 De azért annyira nem vészes a helyzet, volt pár cizellált templom és szebb épület itt is.

Például a Frist Center for the Visual Arts művészeti múzeum, aminek megtekintésére egyelőre még szorgosan gyűjtjük az erőt:

Vagy a könyvtár előtti épület, előtte kis parkkal, valamint égősorral körbetekert, felmasnizott villanyoszlopokkal:

És magára a Public Library-re se panaszkodhatunk, különösen belülről.

A sok könyv mellett volt mindenféle olvasóterem és gépterem (még így vasárnap is csurig netezgető emberekkel, amin meglepődtem), és mindezek gyerekverzióban is, pici asztalkákkal és szivárványszínű billentyűzettel. A gyermek olvasósarokban Petit beültettem sutyiban a mini fotelbe, mert hogy az milyen vicces lesz fotón, de sajnos nem jön át annyira a kontraszt. Az arra járó könyvtárosnéninek viszont szereztünk legalább egy vidám percet, nagyon jól elnevetgélt azon, hogy élőben is láthatta Gullivert Liliputban 🙂

Hát ha még tudná, hogy a könyvtár oldalában később az óriások országa is megelevenedett…

Hazafele lefotóztuk messziről Nashville egyik jellegzetességét, a piros “roller coaster” szobrot, amiről sokan azt hiszik (pl. először én is :D), tényleg egy hullámvasút darabjaiból áll, valójában azonban köze nincs hozzá. Nem sok látszik belőle, de majd egyszer elnézünk úgyis arrafele, a folyópartra is. (Remélem, az feltűnt már mindenkinek, hogy a képek kinagyíthatóak.)

Találkoztunk útközben parkoló iskolabusszal, illetve egy gerincbarát pihenőhellyel is 🙂

Zárásként pedig egy kép a naplemente utáni Downtown-ról. Nem laknék itt, de messziről van benne valami…

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s