Panama City Beach, FL

Hétvégén leautóztunk Alabama államon keresztül Floridába, az innen 480 mérföldre lévő Panama City Beach nevű helyre. Ez az állam északi részén van, tehát nem közvetlenül az Atlanti-óceán partján fekszik, hanem bentebb, a Mexikói-öbölnél. A Golf-áramlatból szerencsére ide is bejut egy kicsi, úgyhogy így novemberben is 25 fokos víz és kellemes, napozós idő várja a partra igyekvőket.

Elsőre hosszúnak tűnt egy némileg kiterjesztett hétvége alatt (péntekre szabit kértem) közel 1000 mérföldet autózni, de nem volt vészes, mindkét irányt három rövid szendvics + wc + esetleg tankolás szünettel sikerült abszolválni (erről jut eszembe, 8.7-et fogyasztott az autó, nagyon szereti, ha nem kell városban görcsölni, igazi utazós gép). Pénteken a naplemente Dothanban ért minket, innen már csak 90 mérföldre volt a cél:

A hotelnél volt egy igen szép állapotú járgány, amit A Mask című filmben láttam valamikor régen, a típusát meg sem néztem, csak a jellegzetes orr miatt ugrott be.

A 9. emeleten volt a szobánk, Nóri az üveglift után már csak a nyitott folyosónak örült jobban: 🙂

Szerencsére volt néhány kültéri medence is kellemes hőmérsékletű vízzel, úgyhogy vacsora után még tudtunk bennük fürdeni (a koromsötét partra nem ildomos menni).

Másnap reggel az erkélyen gyönyörű napsütéses idő és néhány galamb fogadott:

Persze volt, akit ez épp nem érdekelt túlságosan 🙂 :

Később azért változott a helyzet:

Amíg Nóri is elérkezettnek nem látta a reggelt, addig lementem a partra futni, ami nem sikerült túl egyszerűen, mert a süppedős homok nem bizonyult a legmegfelelőbb talajnak, a víz szélén pedig a hullámok kerülgetése nehezítette a helyzetet, így egy kicsit bajosan fogytak a méterek, ráadásul a célba vett, közelinek tűnő móló térképen utólag megnézve egy bő mérföldre volt, így visszafelé elég sokat sétálgattam. Emellé még a nap is megkapott egy kicsit. 🙂 Lényeg a lényeg, futás szempontjából a pályáknál még mindig nincs jobb, a part csak hangulatosabb.

Jah, egyébként a hotel ár-érték aránya meglepően jó, két szép nagy ágy volt a szobánkban, 4 személy számára is teljesen rendben lett volna, ha ezzel számolok, akkor pedig balatoni ársávban vagyunk. Nyilván ebben annak is szerepe van, hogy ez már nem főszezon itt sem. Még néhány welcome drink kártyát is kaptunk ajándékba, amit a parton lévő helyen lehetett beváltani tetszőleges koktélokra:

Azért a takarékosság jegyében a vacsorát inkább a közeli McDonald’s-ban intéztük. 🙂 Valamiért Európában nem kapható az angus marháról elnevezett burgerük, amit ezúttal kipróbáltam, íme:

Ennek a baconös-sajtos változatnak az ára $4 körül van, és őszintén szólva mintha nem is mekiben lennénk: kiadós burger szép vastag ízes hússal, én eggyel jól is laktam. A sajtburger és egyéb vackok itt is olyanok, mint otthon, ez viszont tényleg teljesen rendben van, respect.

Miután Nóri lenyomta az égről a napot (ami reggel orvul felébresztette… 🙂 ), néhány további koktél társaságában úszkáltunk egy pár órát a medencében.

Vasárnap még eltöltöttünk egy kis időt a parton, aztán 1 körül hazaindultunk.

Egyébként az út több, mint felét a 65-ös interstate-en tettük meg Nashville és Montgomery között (érdekesség, hogy kb. minden brit településnek van egy amerikai névrokona), a maradékot pedig a 231-es főúton. Utóbbi már nem az a klasszikus autópálya (azok inkább az interstate-ek), de az otthon megszokott főutakhoz sem hasonlítható az osztott útpálya miatt, a highway kifejezés itt elég tágan van értelmezve.

A lényeg, hogy itt egy kis ízelítőt kap az ember az országból, lehet látni mindenféle elhagyatott helyeket, legendás szellembenzinkutakat, vagy meg lehet állni amolyan igazi prosztó porfészkeknél, ahol az embernek WC-re menni is nehezen támad gusztusa (persze az elöregedett villódzó neon fényében baljósan felsejlő óvszerautomata itt is kőtelező elem). Egy mélyen karikás, sárgás szemű fekete mesélt valamit a Mustang éles formáiról, majd széles vigyorral tovatűnt a lemenő nap fényében – előfordul, hogy a ház előtt kisiskolásokat találok az autó ablakaira tapadva, én is így voltam annó, de egy 50-es (60-as?) éveiben járó fazon lelkesedése egészen más. És persze végig lehet rotyogni néhány kisváros széles főútján is, mint pl. Troy:

A bogaras szélvédőn keresztül nem sikerült jó képet készíteni, de talán átmegy az az igazi, gusztustalan, tábláktól és feliratoktól roskadozó, de közben mégis Isten-háta-mögötti-hely érzés. Nem laknék itt. 🙂

Úgy látom, hogy sikerült egy kicsit túllőnöm a célon a post méretét tekintve, úgyhogy itt most be is fejezném, majd Nóri még mesél, meg mutogat partos fotókat is.

Reklámok

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s