Great Smoky Mountains, 1. nap

A hétvégét a Tennessee és Észak-Karolina állam határán fekvő, az Appalache részét képező Great Smoky Mountains hegység ill. nemzeti park (röviden Smokies) meglátogatásával töltöttük. A park szimbóluma a fekete medve, Észak-Amerika keleti felén itt élnek a legnagyobb egyedsűrűségben.

Szombaton reggel indultunk néhány munkatársammal, a bő 210 mérföld megtétele után kora délután érkeztünk meg. A napot egy kicsit rövidítette, hogy egy órával előrébb lévő időzónába csöppentünk.

Egy picnic area-ban magunkhoz vettünk némi muníciót, majd körbementünk a 11 mérföldes Cades Cove Loop-on.

Iskolapéldája lehetne ez az amerikai társadalom autóhoz kötöttségéről szóló sztereotípiának:

Kocsisor kígyózik a szűk egyirányú erdei úton, most épp kijöttek a természetbe friss levegőt szívni. 🙂 Séta zéró, az érdekesebb helyszíneknél van némi parkolási lehetőség. Még egy picit régebbi vörös Mustanggal is összeakadtam az egyik megállónál.

Miután a tulajjal megdicsértük egymás autóját, megtekintettük az ott lévő igen puritán templomot. Nem vagyok meggyőződve afelől, hogy hiányozna belőle bármi is a megszokotthoz képest:

A területen egyébként állítólag ilyenkor igen gyakran látni fekete medvét. Nekünk ez nem jött össze, volt viszont néhány őz, az egyik különösen nagy körültekintéssel kelt át előttünk:

A sok elindulás-megállás nem éppen a nagy motorú autók műfaja fogyasztás tekintetében, az egyik munkatársam az enyémhez hasonló méretű motorral rendelkező városi kisautóját előszeretettel tologatta álló motorral:

Egyszer egy arra járó ranger meg is dicsérte, hogy milyen jót tesz ezzel az erdő levegőjének, és hogy ő is szokta így tologatni az autóját.

Volt ám tömegközlekedés is. 🙂

Ősszel kirándulni a Smokies-ban azért jó, mert szépek a fák levelei…

…és azért rossz, mert ezt mások is tudják. Mások pedig sokan vannak. A kis erdei út végére jó nagy dugó lett, néha 10-20 percet is álltunk egy helyben:

Végül mire ránk sötétedett, nagyjából megindult a sor értelmesebb sebességgel, azonban újabb program így már nem fért bele, úgyhogy a szállás felé vettük az irányt, ami egy Pigeon Forge nevű, alig 5-6000 fős, de annál bohókásabb településen volt a hegység lábánál. A hatsávos főút tele volt neonfényekkel, pici vidámparkokkal, színes éttermekkel, stb. Egyszerre volt minden vacak és meseszerű, el is neveztük gagyifalvának. Fényképet itt nem készítettünk, annál sajnos épp éhesebbek voltunk, a reggeli fényben meg már nem volt olyan érdekes.

Egy viszonylag olcsó motelben szálltunk meg, volt medence víz nélkül, reggeli tea és kenyér nélkül (volt viszont kenyérpirító!), narancslé gyümölcstartalom nélkül, és persze egy gyönyörű kis patak vadkacsákkal, amik hajnalban megállás nélkül elkezdenek hápogni, és képtelenség aludni tőlük. Zöldkártya nélkül meg ugye nem tarthat az ember még fegyvert sem, pedig néha van értelme annak is. A kacsapecsenyének pedig három is: az íz, az illat, és a csend. 🙂

Egyébként összességében egészen rendben volt, pláne az árához képest.

Folyt. köv.

Reklámok

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s