Jack Daniel Distillery, Lynchburg

Ma a Jack Daniel Distillery-ben voltunk Lynchburgban, Moore megyében, innen bő 70 mérföldre. Ez az első hosszabb utunk az autóval, csak két mondatban néhány újabb tapasztalat. Városban azonnal nyilvánvaló volt, hogy a típus miért egy erős, melegvérű lóról lett elnevezve, azonban nyers durvasága autópályán, 80 mérföldes utazósebességnél egészen új dimenziókba kerül. A motor ennél a tempónál 2500-at forog, ami azt jelenti, hogy szinte csak szél- és gördülési zajt hallani, alig-alig szűrődik be némi öblös duruzsolás. Az egész autót egyfajata nyugalom hatja át. Gázadásra egy pillanat alatt ugrik fel 100-ra – kellene nekem egy ilyen otthonra is, itt ennél gyorsabban nem mertem menni, nem jó a hétvégét a hűvösön tölteni. 🙂 Jah, egyébként igazi amerikai autó lévén a sebességmérő 120-ig van skálázva (~193 km/h), efölött csak a fordulatszámból lehet számolni, már ha nincs benne valami sebességlimit, ezt is kinézem belőlük.

Mielőtt meglincselnek, rátérek a “szeszfőzdére”. (Miért érzem úgy, hogy újabb csajmágnes poszt készül? :)) Egészen komolyan vették a bemutatót, az egy órás túrára várva egy kis kiállítást tekinthettünk meg, voltak hintaszékek, kedves személyzet, és a túra után üdítő is. Mindez -a túrát is beleértve- teljesen ingyen (azaz tisztán promóciós célokkal). A bejáratnál:

Az első állomáshoz busz vitt fel. Ilyen cukorjuhar (sugar maple, remélem jó a fordítás) tömböket égetnek el, hogy aztán a keletkező faszénen átszűrjék a párlatot – lényegében ez az a momentum, ami miatt nem csak simán bourbonról, hanem Tennessee whiskey-ről beszélünk:

A túravezető igazán barátságos volt, kár, hogy igen komoly akcentussal beszélnek arrafelé, így elég sokmindent nem értettünk teljesen. Életnagyságú Jack Daniel szobor:

Hordók belülről égetés előtti és utáni, majd a nedű érlelése utáni állapotban:

Természetesen mindenféle termékükből lehetett vásárolni is. Nem próbáltam meg végignézni, hogy milyen típusok vannak, és melyik miben különbözik a többitől (a képen természetesen csak a kínálat egy része látható):

Fény derült arra is, hogy a 7-es szám jelentésére soha nem derült fény:

A gyár igazán érdekes részein sajnos nem lehetett fotózni, pedig voltak mindenféle fermentáló, lepárló, szűrő, érlelő és palackozó egységek, egy rakás kijelzőből álló irányító-ellenőrző központ, meg persze meleg és tömény kukoricaszag.

Az itt megismert Green Label nem hagyott nyugodni, végül itthon vettem egy üveggel a Midtown Wine & Spiritsben (bazi nagy piabolt, talán egyszer majd megpróbálok fotót készíteni bent). Ez egy némileg könnyedebb változat az otthon elterjedt Black Labelhez képest, ha jól értettem, akkor az érlelő raktárokon belül alacsonyabban, szélen helyezik el ezeket a hordókat, ahol az érési folyamat gyorsabban zajlik le.

A kóstolás után azt a következtetést vontam le, hogy nem vagyok elég tapasztalt fogyasztó ahhoz, hogy egy mellé tett Black Label nélkül képes legyek érdemben beszámolni a különbségekről. Egyébként finom.

Végül még néhány szó Lynchburgról, mert sétáltunk egy kicsit a város központjában is.

Láthatóan a Jack Daniel’s az alfa és az omega, ez párosul most a Halloween-nel:

Találtunk egy első szériás Chevrolet Camarot a ’60-as évekből, SS változat, 396 köbinches V8-assal, bőr borítású tetővel, gyönyörű állapotban. Képen talán nem jön át annyira, de élőben nem akármilyen gép:

Jah, és természetesen itt is van autós ATM, kb. mint egy McDrive – csak ki ne kelljen szállni a kocsiból… 🙂

Reklámok

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s