Celebrate Nashville

Szombaton kiruccantunk a közeli Centennial Parkba, elsősorban azért, hogy megnézzük belülről is az athéni Parthenon hű másolatát, amit Tennessee állam többivel való egyesülésének százéves évfordulójára építettek fel itt Nashville-ben, 1897-ben.

Kissé megcsúszva indultunk, és a jegyáraktól is tartottunk kicsit (öhm..az utazásra szánt pénz perpillanat Őpirosságában és benzinben áll :)), de odaérve többet kaptunk, mint reméltük: egész napos nyitvatartást, ingyenes belépést, és úgy “mellékesen” a Celebrate Nashville hatalmas szabadtéri forgatagát.

Már a park kapujában dübörgő zene és táncoló közönség fogadott minket. Mondjuk ilyet otthon is gyakran látni, de az még mindig szokatlan a szememnek, hogy az emberek fele fekete 🙂

A zumbán felül volt pl. valami indiai tánccsoport is..

..és persze mi más még, country 🙂

Beljebb is tele volt a park az ünneplő tömeggel, oldalt pedig végig standokkal, sátrakkal. Megdöbbentő, vagy talán annyira mégsem? De utóbbiak – egy-két kivételtől eltekintve – nem csecsebecseárusoknak adtak helyet, mint otthon, hanem..büféknek 😀

Ez meg mi a…? 🙂

Szóval kajában nincs hiány, de pozitívum, hogy szinte senkinek nem volt a kezében cigi vagy pia, senki nem húzódott meg a sarokban unott arccal és duzzogva, és őszülő halántékú félcsöveseket sem lehetett látni, ahogy kétes stabilitású pultokat támasztanak, és bajszuk alatt két korty sör között elmormogják, hogy “stupidobama”.

A feketékkel kapcsolatban sok előítéletről hallani, de eddig itt – persze tudom, ez csak egy kisváros – még csak jókedvű bandázást, kedves megjegyzéseket, táncolást, vakító vigyort láttam a részükről. Mondjuk az akcentusukkal még meggyűlik a bajom 😀
A Parthenon előtt egy kis mp3 lejátszó és egy hangfal segítségével már ment is a show, olyan moonwalk-kal nyitottak, hogy Michael Jacksont is elfogta volna a sárga irigység. Kameraügyileg arról pont lemaradtunk, de a csávó anblokk egyszerűen zseniális:

Nem kellett sokat várni, megérkezett a banda is: puszi, pacsi, és becsatlakozás néhány taktus erejéig.

Még a team zsírosabb képviselője is úgy ropta, ahogy arra egy fehér soha nem lesz képes 🙂

Aztán a banda elhajtott, biztos kezdődött már a kosármeccs, de hagytak ott egy kis utánpótlást, show must go on.

Az emelő mellett természetesen befigyelt a “frappáns” dobom a labdát-elkapom a labdát, ill. a kihagyhatatlan járókeretes motívum is, csak pechünkre pont akkor telt be a gépben a memóriakártya 😀

Kis törölgetés után a Parthenonban még tudtunk fotózgatni, szokatlan módon itt az ilyesmit (pár régi centenáriumi dísztárgy kivételével, aminél érthető is) simán engedik. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas kép következik: Pallasz Athéné szobrának élethű mása. Athéné a görög mitológiában a bölcsesség és tudományok istennője, de tekintetéből szerintem itt közel s távol nem az értelem sugárzik..

Advertisements

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s