Pony car

Két nappal a 28. szülinapom előtt eljutottam oda, hogy végre van egy autó, aminek hivatalosan is én vagyok a tulajdonosa. Persze ha már ideiglenesen erre sodort a szél, akkor miért ne legyen egy olyan autóm, ami otthon úgy sem lesz, valami vérbeli amerikai. Akiket egy picit megcsapott a benzingőz, azok a címből már sejthetik, hogy miről van szó (akiket nem, azoknak link). Tekintettel arra, hogy nem csípem a túlméretezett terepjárókat, adta magát a döntés – nem sok más lehetőség van, ami ennyire ikonikus tagja az itteni kínálatnak a ’60-as évek óta csaknem folyamatosan. Mustang. Orrán a szaladó lovacskával.

A mérete kb. megegyezik egy mostanában kapható Mondeoéval, azaz európai szemmel nézve igen nagy.

Ami a lényeg, hogy helyreraktak néhány baklövést, amit az említett modellnél elkövettek, például hogy az autó hosszának jelentős részét az utas- ill. csomagtér teszi ki. Mert ez hülyeség. Egy autónak egy bazi nagy motortérből kell állnia, amiben kényelmesen elfér egy megfelelő erőforrás. Aztán kell még bele első ülés, és… Azt hiszem a többi már nem lényeges. Ezen a képen talán látszik, hogy miről van szó:

A másik a cápa orr, manapság nem igazán szereti már senki, a légellenállásnak és a gyalogosoknak sem tesz jót, de ebben az esetben még valami csoda folytán bevállalták, ezúton is köszönet érte.

Némileg kisebb keretösszeggel kezdtünk keresgélni, de jött egy jó ajánlat a képeken szereplő szépségre. Vagy inkább ormótlanságra. Egy igazi nyers, prosztó, amcsi sportautó, amilyennek lennie kell. Két éves, és csak 21e mérföld van benne, szinte új.

A hátulján van egy egészen eltalált kis szárnyacska, több dologgal is jobbá teszi az életem:

  • Tolatáskor nem kell hátrafordulni, mert a hátsó ablakon úgy is csak az eget látom.
  • A belső tükör beállításával nem kell foglalkoznom, abban sem látok semmit úgy sem.
  • Nem idegeskedem a mögöttem zajló történések miatt.
  • Így szebb az autó hátulja. 🙂

Nóri is elfér benne:

Keret nélküli ajtók:

Jah, ajtónyitáskor kb. egy centit lehúzódnak az oldalablakok, csukás után pedig visszamennek, így tökéletesebb a záródás, meg a dobhártyánknak sem kellemetlen a nyomásváltozás. Persze ha lenne az ajtóknak kerete, akkor minden egyszerűbb lenne, de az milyen már? Egy Mustangon? 🙂

(Bocs a sok beégett részért, egy kompakt gépből ennyit tudtam kihozni.)

Egyébként nem egy túlságosan drága autó. Ezt úgy érik el, hogy csak azt adják vele, amire az embernek szüksége van: egy jó motort, egy jó kasztnit, és hátsókerékhajtást. A klíma egy zónás, nincs fedélzeti számítógép (kit érdekel a fogyasztás? :)), de még az ülés sem jegyzi meg a pozícióját előrehajtás után (habár az egy kérdés, hogy ki akar hátra beszállni akkora helyre). Ezek nem lényegesek.

Jah, persze manuális váltós a kicsike. A Walmart parkolóban bandázó fekák egyből odakiabáltak:
– Stick?
– Hö?
– Manual transmission?
– Oh. Of course.

Majd elismerően intettek. 🙂 Itt sajnos 100 autóból 99 automata, nem szeretnek vezetni, vagy legalábbis nem úgy. Ezt egyébként nem egyszerű, az egész autó iszonyatosan nyers. Kuplung és váltás izomból, üléspozíció 2 centivel az út fölött, kilátás előre egy hajszálat jobb, mint hátra, de igazából a megszokott értelemben nincs is. Az autó jobb oldalának helyéről csak elképzeléseim vannak, a hátuljáról azok sem.

A motort el ne felejtsem, 4.0 literes, V6-os. Ez a kisebbik, amivel kapható, a másik V8-as 4.6 ill. 5 literes. Megnéztem egy olyat is, a V8 hangja elég mélyen érintett, de aztán győzött a józan ész, maradt az ECO változat. 🙂 (Az említett V8 már 6 éves volt, és némileg lelakott, de azért a kétoldali kipufogót és a hangot továbbra is irigylem.) Jah, és a poén. 210 lóerős. Otthon fele ekkora lökettérfogatból hoznak ki ennyit. De nem hülyék ám itt sem, jó kis motor ez. Van valami a hangjában, ami egyszerre tud megnyugtató és hátborzongató is lenni. Jól szól, na, és szépen húz tetszőleges fordulatszám-tartományban a hosszú fokozatok ellenére. Akarom mondani baromira megy. 🙂

Íme a műszerek – nem vagyok egy nagy retró fan, de ez valami zseniális, így ahogy van:

Tehetnék még ide 20 fotót, meg írhatnék még annyi bekezdést is, sőt, szeretnék is, de azt hiszem ezen a blogon ez nem egy érdekfeszítő téma, úgyhogy zárom is a bejegyzést, aki még mindig olvas, annak elismerésem, otthon vendégem egy sörre. 😀

A legvégére pedig egy közös kép, sikerült ilyet is:

PS.: Jah, rendszámból egy ideigleneset kaptam a hátsó ablakba, előre meg itt eleve nem kell, ezért nem látszik a képeken.

Reklámok

7 thoughts on “Pony car

  1. Lali

    Gratulálok, minden elismerésem az autóválasztást illetően! 🙂 Boldog szülinapot Peti! 🙂
    Azért vigyázni magatokra! 🙂
    U.I. remek a blog, mindennap olvassuk, így sok sok sörrel jössz…. 😉 🙂

  2. Jedlovszky Mária

    Sziasztok! Tényleg nagyon jó a blog, hasznos infók vannak benne jó humorral! Egy útleírást is lepipál. Olyan, mintha hosszabbak lennének ott a napok.. Nem csak 24 óra, mint nálunk?:)) Minden elismerés érte!!

  3. Dia

    áhhh, egyik kedvenc autóm:D, és még piros is?? Nóri ebben a te kezed van, büszke vagyok rád!:) jah és végig olvastam, kérek egy sört Tominak!!!:)

    1. Peti

      Nem a szín volt az elsődleges szempont, csak szerencsés véletlen. Másnak nem ér sört kérni! Vagy ha igen, akkor átvehető itt az albérletben a mai napon. 😀

    2. Nóri

      Dia, természetesen a piros nem véletlen, a sors akarta így!:) És ha végigolvastad a posztot, nem is holmi sört kapsz, hanem inkább kitüntetést..:P

Új hozzászólás írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s